„AZ ÍTÉLET NAPJA”
Szellem: - Amikor elhatároztam, Jézust, a fiamat a Földre küldöm, a lelkem már nagyon rossz állapotban volt. Anna utáni vágyakozásom nem tette lehetővé, hogy teljesen ép lelket küldjek a Földre, hiszen nem az volt a feladata, találkozzon vele, és belé szeressen, hanem az hogy tanítsa az embereket. Elhatároztam tehát, élete során olyan lelkek közé küldöm, akik homoszexuálisok, és törvényszerű lesz, hogy a homoszexualitással találkoznia kell.
A qumráni közösség megfelelő helyszín volt ehhez, tehát legutoljára - amikor már férfivé vált -, közéjük küldtem.
Jézus azért válhatott azzá, mert már megvolt benne a hajlam, amit Én oltottam belé. Ha ugyanis „normális” ember lett volna, akkor feltehetően Annába szeret, és nem törődik majd azokkal a tanításokkal, amelyek miatt a Földre küldtem.
A qumráni tekercsekben voltak erre utalások, de a katolikus vezérkar időben kigyomlálta ezt a dokumentumokból. Így aztán érthető, hogy Jézus hajlamai rejtetté váltak a tanításokban.
Amikor Jézus megszületett, egy normál viselkedésű családba került, ahol ez akkor bűnnek számított, tehát inkább rejtve maradt volna benne mindez. De a későbbi útjain gyakran előfordult, hogy papi kasztokban - ahol erősen dívik a homoszexualitás -, bőven találkozott ilyen viselkedéssel.
Jézus sokfelé tanult, így Indiában és Burmában, ahol ennek megvannak az emlékei, csak éppen Egyiptomban nem, ahol a hivatalos vallások állítják.
Miért kellett Jézusnak odamenni? Azért, mert az Istenről alkotott vallási fogalmak sokkal inkább közelebb állnak a valósághoz, mint a zsidó és közel - keleti vallásokban. Jézusnak tehát közel kellett kerülni azokhoz az eszmékhez, amelyek megvilágították számára azt, milyen is a Teremtő Isten.
A mágusoknál megismerhette a történetírás hiteles, Földre vonatkozó részeit, és a gyógyító mágiát. Indiában az Isten fogalom tisztázása volt a feladata, Burmában a lámaizmus közelségébe került. Tibetben nem járt ugyan Jézus, de a település közelsége, ahova eljutott, lehetővé tette számára a lámaizmus korai eszméinek megismerését.
Ezután Jézus hosszú vándorúton, hazatért a mágusok Földjére, és megkapta azt a beavatást, amelyet a Föld táltosai, hogy azután az emberiség és Isten gyógyításának szentelje az életét.
Jézus Velem mindig szoros kapcsolatban állt, tehát kisgyermekkora óta tudta, az Én szeretett fiam, és az lesz a dolga, hogy Engem, vagyis a népemet gyógyítsa meg.
A rajtam elhatalmasodó bajok agresszívvé tették a zsidókat. Szükségem volt a segítségére.
Jézus a qumráni közösségbe került, ahol bár a legkiválóbb volt a tanulásban, a származása miatt a zsidók idegennek, gójnak kezelték őt. Jézus, amikor oda került, még nem volt homoszexuális, de az egyik főpap megerőszakolta őt.
Jézus szelíd ember volt, és mert Én megtiltottam neki, hogy földi nővel kösse össze az életét, ez a kapcsolat megoldotta számomra a problémát.
Jézus vonzó, kedves és végtelenül okos lény volt, teljesen elütött a környezetétől.
Amikor tanítani kezdett, az emberek úgy vonzódtak hozzá, mint mágneshez a vas.
Aki egyszer a közelébe került, az nem tudott többé a hatása alól kitérni, mert annyi szívvel beszélt Isten új eszméiről, hogy aki csak halotta a varázslatos beszédeit, a hatása alá került.
Amikor eljövendő hivatásáról beszélgettem vele, tudta, a zsidók nem egykönnyen fogják feladni és elveiket, ezért figyelmeztettem őt a közelgő veszélyekre. Bízott abban, a zsidóknak fontos Isten szolgálata. Azt hitte, nem lesz probléma a tanításából. De a zsidó főpapok - akik a városokban találkoztak vele -, mint gójtól féltették a hatalmukat, és nem akarták megérni, egy gój származású idegen szabályozza és irányítsa az életüket. Ezért aztán az elveszejtését határozták el. Elküldték hozzá az ugyancsak homoszexuális Júdást, Kajafás férfi ágyasát, rontsa meg Jézust és térítse el szándékaitól. De ő Engem akart szolgálni, és nem a zsidókat, ezért nem hagyta magát befolyásolni általuk.
Amikor már látták a főpapok, Jézus milyen népszerű, tudták, csak úgy állíthatják le, ha megölik. Hiába próbáltam megértetni velük, Jézust Én küldtem hozzájuk, nem hallgattak Rám és megölték a fiamat.
Anna akkor találkozott Jézussal Mária Magdolna alakjában, amikor Jézus már végtelenül népszerű volt, és Jeruzsálembe ment, hogy a népet tanítsa.
Jeruzsálemben nemcsak zsidók éltek, hanem Júdea más meghódított népei is voltak közöttük, akiket a zsidók Jeruzsálembe vittek szolgálni a gazdag zsidó családokhoz.
Mária Magdolna szintén nem volt zsidó, de az ő nemzetisége egyenlőre legyen rejtve számotokra, mert az ő származása fontos a történetben.
Amikor Jézus először találkozott vele, megbabonázta a gyermek szépsége és kedvessége, de ismerte a küldetését és tudta, sohasem élhet hétköznapi életet, hanem Engem kell szolgálnia. Így félretette érzelmeit és Engem követett, nem az elhatalmasodó természetes hajlamait.
Tehát lemondott a szerelemről, mert tudta, más feladata van a Földön, mint a családalapítás.
Jézus azért szerethetett Mária Magdolnába, mert Belőlem van, és bármennyire is a fiam az Én érzelmeim voltak benne. Hiszen minden teremtett lényemben Én vagyok, Én szeretek és Én gyűlölök, nem az, aki annak látszik.
Jézus, amikor megérezte, a főpapok meg akarják ölni, tudta, nem tehet mást, mint türelmesen kivárni a történések végét.
De a főpapok gyorsan cselekedtek. Nem várták be, hogy a nép Jézust a hatalom bármelyik székébe ültesse, hanem perbe fogták és megölették őt.
Jézus tudta, nincs más választása, mint kiállni mellettem, ezért hát nem próbált védekezni, hanem beletörődött sorsába és meghalt a kereszten.
Mindaz, amit a halála utáni feltámadásról írnak az írások, bár szép mese, sohasem történt meg. Így aztán a zsidók megnyugodhattak, a művük tökéletesre sikerült, csak egy hibája volt, mégpedig az, nem számoltak Velem.
Akkor döntöttem el, földönfutókká teszem őket. Kizavarom az egész bandát a hazájukból, mert megölték azt, akit Én a tanításukra rendeltem.
A legszégyenletesebb ami ezután történt. Megpróbálták Jézus népszerűségét felhasználni arra, hogy megbuktassák a Római Birodalmat. „Szent” Pálnak az volt a feladata, hogy a keresztény vallás leple alatt, aláássa a Római Birodalom pilléreit.
Ez csak azért nem sikerült, mert keleten valóban a jézusi eszmék hódítottak tért, és a rómaiak elég erősek voltak ahhoz, hogy néhányszáz felforgató zsidó, ne tudjon rést ütni a birodalom falain. Viszont néhány száz év múlva arra kényszerültek a császárok, hogy a keresztény vallást államvallássá téve, megbékéljenek a néppel, és ezáltal megszűnjön a zsidók befolyása.
A zsidóknak esze ágában sem volt felvenni a kereszténységet - egy gójoknak kitalált vallást -, hanem arra törekedtek, hogy szétszóródott erőiket valamilyen formában egyesítsék, és ott, ahol ez lehetséges volt, létrehozzanak egy álzsidó államot.
Aki igazán ismeri a történelmet, az megtalálhatja ezeket a törekvéseket Perzsia és Kazária történelmében, ahol ez utóbbiban a zsidó lett az államvallás és a gyanútlan nép szolga lett - az ő szolgájuk - a saját hazájukban.
Amikor az Európai Unió létrejött, annak csak egy szépséghibája volt, mégpedig az, hogy az emberek nem tudják, a francia szabadkőműves-páholy találta ki és irányítja az eseményeket. De már nem sokáig.
Olyan mérhetetlen vagyont és hatalmat halmoztak fel a Földön, hogy ennek a segítségével már meg tudják teremteni azt az újkori rabszolgaságot, amelyet a sokszor letagadott zsidó jegyzőkönyvek irományban megfogalmaztak.
Anna a védelmem alatt áll. Nem az ő, hanem az Én, vagyis a Teremtő Isten gondolatait írja le! Aki tehát azért, mert az igazságot leírja, vagy azt a kiadót, aki ezt a könyvet kiadja, perbe fogja, nem fogja elkerülni a legnagyobb büntetésemet. Kezeskedem róla.
Az a világhatalom, amelyet ők szánnak a Földnek, szánalmas és nevetséges. Nem ők irányítják a Világot, hanem Én. Ha nem volt elég a holocaust, hogy ezt megértsék, tudok még számukra annál vadabb szórakozást is kitalálni, amelyet nem az araboknak kell majd elviselni, hanem nekik.
Az, amit ők ma a Földdel tesznek, az a szemfényvesztés olyan foka, amelyet el nem tűrhetek, és el nem tűrök.
Minden egyes zsidó az egészért felelős. Aki tehát úgy gondolja, nem akar a néhányszáz gazember miatt lakolni, ajánlom melegen, felejtse el a zsidó világhatalom eszméit, mert semmiféle bolygóra el nem fog jutni, hanem a pokol mélysége fenekére, ahonnan soha többet nem lesz visszatérés számára. Aki pedig, akaratomnak ellenszegül, az nem fogja elkerülni a büntetésem. Tehát a zsidóság számára nincs többé két út, csak egy, és az az egy másik bolygóra vezet, ahol nincsenek gójok és szolganépek, csak ők. És meg fogják tanulni az élelmiszertermelés kézi módszerét. Hajnaltól vakulásig fognak dolgozni, hogy megtermeljék a betevő falatjukat, mert nem lesz más választásuk, csak az, amit Én határozok meg a számukra.
Így ér hát véget a kiválasztott nép kiválasztottsága azért, mert megölte Szent Fiát Istennek, és mert megátalkodott gonosztevők, akik nem érdemelnek Istenüktől mást.
Ami most a Földön történik, annak az az oka, oly mértéktelenül elszaporodott a gazság és az erkölcstelenség, hogy ez lett a norma, ez lett a minta.
A televíziókból olyan népbutító programok halmaza távozik az éteren a nép közé, amelyet már nem tűrhetek tovább. A valóság shaw-k világa leáldozóban van. Vissza kell térnie a Világba - a földi világba - az igazságnak, mert a többi ember, akinek még megmaradt a józan esze, kezdi azt hinni, ő a bolond és a többi defektes a normális.
A fiatalok nem tisztelik egymást, a szüleiket, a népet, az Istent, a bolygókat és a Napot, amelyek nélkül nem létezhetnének emberi sorsok. Tehát meg kell szűnnie ennek a Szodoma és Gomorához hasonlító világnak, különben az Isten beleőrül és elpusztítja saját magát.
Az Isten azért alkotta az embert, hogy kiélje benne vágyait és azt a szeretetet, amelyet az általa Teremtett Világ iránt táplál. De ez már nem élet, hanem a pokol tornáca, annak a helye pedig, máshol van.
Ha Anna nem ébreszt rá arra, ami a Földön van az minden, csak nem emberi. A Szellemi Dimenziók a ti kicsinyes vágyaitoknak a kiszolgálásában a végsőkig mentek el. Az ember oly mértékben elaljasult, már lassan nem érdemli meg ezt a jelzőt. Én, a Teremtő Isten, magányos vagyok, beteges és elvesztettem az életbe vetett hitemet, mert nem úgy élek, ahogyan az elvárható lenne - gondolkodtatott el azon, ki is vagyok Én, és kik vagytok ti? Én irányítlak benneteket, vagy ti irányítotok Engem? És akkor végtelenül elszégyelltem Magam, mert rájöttem, soha, egyetlen Teremtésben sem alacsonyodtam le ennyire, szinte állati szintre. Ennek az az oka, már nem tudom, mit akarok, mit tartok helyesnek és jónak és bölcsnek. A bölcsesség már nem Nálam van, hanem teremtett asszonyomnál, aki döbbenten figyelte a rajtam elhatalmasodó bajokat. Nem kérdezett, csak mindent megtett, hogy meggyógyuljak, mert belátta, nagy a baj - mint lent, úgy fent.
És akkor mindent elviselt, hogy megismerjen Engem és megértsen. Hogy segíteni tudjon akkor, amikor már a Szellemi Dimenziók lényei is tehetetlennek bizonyultak Velem és veletek szemben.
A gyógyulás ébresztett rá arra, véget kell vetnem ennek a komédiának, még akkor is, ha szavamat adtam Noénak, nem pusztítom el többé a Földet.
Ezért újra megkerestem őt és elbeszélgettem vele. Sok év sok éjszakája megérlelte bennem az elhatározást, és most a tudtotokra adom, bármennyire fájdalmas és hihetetlen. Választásotok pedig már nincs, mert Én úgy döntöttem. Akik megértenek és segítenek, mint Anna, azok megkapják méltó jutalmukat. Akik nem, azok megkapják méltó büntetésüket. Ez nem tréfa, hanem kemény és szigorú valóság.
Az élet értelme elveszett a Földön, ezért vissza kell állítani a rendet, amelyben érdemes megszületni, felébredni a földi valóságra. Amelyben újra az öröm és béke az úr. Nincs álnokság, aljasság és minden olyan, ami megrohasztja a lelkeket, és belepusztulnak még azok is, akik nem akarják.
Legyetek hálásak Annának, mert amit ő tett azt nem tette meg egyetlen emberfia sem, és nem fogja megtenni többé soha senki, mert nem lesz rá szükség.
Tudom, néhány ember mindent meg fog tenni, hogy elhallgattassák őt, de ezeknek meg lesz a sorsuk pecsételve örökre. Soha többé nem térhetnek vissza a birodalmamba, mert olyan világot találok ki a számukra, ahonnét nincs többé visszatérés.
A Teremető Isten nem lehet többé beteg, éretlen és nem szolgáltathatja ki magát néhányszáz, vagy néhányezer teremtményének, mert a többinek vész el a józan esze, és nem fogja tudni azt, Isten létezik, és Isten kezdettől fogva jó. Szereti minden teremtményét, aki erre nem válik méltatlanná.
Ne váljatok tehát méltatlanná a szeretetemre, mert az számotokra a Világból, a Teremtésből, Istenből való kiűzetést jelenti. Isteni hatalmamnál fogva mondom ezt mindenkinek, mert Én vagyok az Igazság és az Élet, és aki bennem hisz az elnyeri az örök üdvösséget. Aki pedig nem, az nem lesz többé, mert Én így akarom.
Béke legyen veletek.
AZ ÚJ VILÁG FELÉ VEZETŐ ÚT
Szellem: - Most pedig, arról szeretnék nektek beszélni, mi történt az elmúlt negyvenezer évben, azóta, hogy úgy tűnt, végleg szakítottam isteni asszonyommal és úgy döntöttem, megfosztom őt minden hatalomtól, amelynek korábban birtokában volt.
Az Istenek nem úgy halhatatlanok, mint a földi ember. Az Istenek képesek arra, hogy bárhol és bármikor inkarnálódjanak, vagy ha úgy tetszik, földi alakban öltsenek testet egyik pillanatról a másikra.
Az emberek azért szerettek volna mindig Istenné válni, mert voltak olyan idők, amikor Isten inkarnációi közöttük éltek, és nem hagyták el soha a Födet.
Ezek a társadalmak végtelenül békések és boldogok voltak. Amikor ennek vége szakadt, beköszöntött a Földre a háborúk kora.
A háborúkban Isten önmagát bűntette meg azért, amit asszonya ellen elkövetett. Amikor egy- egy háborúnak vége szakadt, mindig tartósabb béke követte egymást.
Atlantisz kultúrája hosszabb békeidőt hozott, mint az előző korszakok, de Isten belső lelki békéjét mégsem tudta végül megteremteni, mert ő maga sem tudta igazán, mit is akar? Kibékülni szertetett asszonyával vagy megbüntetni őt engedetlenségéért?
Tudom, számotokra nem teljesen érthető a dolog, de gondoljatok arra, saját magánéletetekben mennyi érzelmi válságot éltek meg, amikor nem igazán tudjátok eldönteni, mit is akartok valójában. Szeretni vagy nem szeretni.
Ezt az érzelmi válságot élte meg Isten. Ez határozta meg a Föld fejlődését évezredeken keresztül. Szeretett és gyűlölt. Gyűlölt és szeretett.
Most, amikor földi alakjában az én imádott feleségemmel újra találkoztam és megmutattam neki azt, hogy hol történt az emberiség fejlődésének defektje, döbbentett rá arra, hogy mindkettőnk számára lehetett volna egy másik alternatíva, de mindketten a rosszabbik megoldást választottuk.
Az én hűtlenségemnek nem a szeretetem hiánya, hanem a beteges szeretet volt az oka, amely kisajátít, nem enged teret a másik elemi szabadságának sem, hanem a szeretetet önző módon gyakorolja, és kisajátítja a szeretet tárgyát. Anna mutatott rá arra is, a megértés hiánya volt annak okozója, hogy magányosnak és elhagyatottnak éreztem Magam, hiszen Én továbbra is őt szerettem, de játékaim tárgyává a gyermekemet tettem.
Most, amikor végre Én is megértettem azt, hogy Isten bármennyire szabad, a Teremtésben nem lehet felelőtlen, mert a felelőtlenség - ugyanúgy, ahogy a földi életben - súlyos következményekkel jár.
Ezért tehát újra kellett gondolnom a teendőimet és ezért döntöttem úgy, hogy az írások ellenére, amelyek az elmúlt időszakban megjelentek a Földeteken, új életet alkotok a Földön, másfélét, mint ami eddig volt.
Lehet, ez kevésbé lesz izgalmas, de kétségtelenül békésebb lesz és nyugalmasabb.
Tudom, fájni fog nektek a Föld pusztulása, de ahhoz, hogy új életet alkothassak, ez elengedhetetlenül szükséges.
A zsidók kiváltságai pedig ezért törvényszerűen szűnnek meg, hiszen nem tehetek kivételt senkivel, különösen nem egy olyan néppel, aki már régen nem az Én érdekeimet követi, hanem a sajátját.
Amikor a Földön újra indul az élet, minden fajból visszahozunk néhányat, és ezeket összekeverve telepítjük le a Földre.
A Föld asztrál síkján már nem lesznek állatok, azok szolgálatait már nélkülöznötök kell, tehát búcsút kell mondanotok a húsevésnek is.
Csak zöldségféléket és gyümölcsöket fogyasztotok majd. Nem fogjátok kivágni a fákat, mert nem főzitek meg az életeiteket, hanem nyersen fogyasztotok el mindent – salátaként -, ahogy a mesebeli emberpár a paradicsomban.
Már nem lesznek közöttetek többé a halhatatlanok, akik összeuszították a népeket egymás ellen, és megteremtették a zsarnokságokat a Földön minden korban.
Ezt Én elhatároztam és így akarom. Ti nem tehettek ellene semmit, mert Istenetek egészsége függ ennek a megvalósításától.
Amikor újra közétek jövök, majd tudni fogjátok azt, mert a hírnökeim megjelennek nálatok.
Nem megszületni fogok, mint Jézus alakjában, hanem űrhajón érkezem, és ti boldogok lesztek Velem, mint mindenkor, amikor a Földön köztetek éltem.
Tudnotok kell azt is, hogy az Istenek fizikai teste ugyanúgy elpusztulhat, mint földi társaié, de az asztrál síkon ez már nem következik be. Ott a ti testetek is a már halhatatlan asztrál testben lesz, amely sokkal szebb és sokkal életrevalóbb, mint a fizikai testetek.
Akik még nem elég értettek arra, hogy csak asztrál testben inkarnálódjanak, azok más bolygókon, halandó fizikai testben fognak újra megszületni, és sorsuk ugyanúgy a halandóságon keresztül változik, mint a Földön.
Amikor most Annával találkozom, ezt mindig asztrál testben teszi, és Én is az asztál síkon találkozom vele. Persze ő a Forrás igazi lakója, ezért nem túl gyakran, abban a kegyelemben részesül, hogy egy rövid időre meglátogathat bennünket a szellem testében. Ez az a finom szövet, amelyből s Mindenség mátrixa épül és ez az, ami felé minden halandó ember törekszik.
Hogy hogyan is érhetitek el a teljes kegyelem állapotát?
A földi életnek az az eredeti célja, hogy a teremtett lényeim, akiknek sokasága a Szellemi Dimenziókban tartózkodik, néha úgy dönt, elhagyja az Én Szellemi Birodalmamat és lejön a Földre, fizikai síkra, megtapasztalni a létezést, a harmadik dimenzióban.
Ezek az életek pontosan megtervezettek. Az egyén élete alá van rendelve Isten akaratának, azoknak a történéseknek, amely által Isten tapasztalatot gyűjt a Földön.
Isten végtelen szabadsága nem az emberé. Az ember Isten eszköze ugyanúgy, ahogy a zsarnok embereket használ fel céljai megvalósítására, és nem törődik azzal, hogyan hat az rájuk.
A tudás göröngyös úton jut el hozzánk, és miközben Isten tanul, ti is tapasztalatokra tesztek szert általa.
Anna olyan tapasztalatokat gyűjthetett be Nekem, hogy általa most sokkal jobban ismerem és értem Magamat. Ezek a tapasztalatok nemcsak az enyémek, hanem az övé is, és most általa a ti tapasztalatotokká válik.
Istennek szüksége van a segítségetekre, még akkor is, ha ez néha kegyetlennek tűnik a számotokra, hiszen minden tapasztalat a Teremtést gazdagítja, és általa Isten gazdagodik.
Talán nem túlzás ez, de ahogy a Világ előbbre és előbbre lép, úgy lépnek előbbre és előbbre Isten teremtményei is a tudás rögös útján.
Isten Önmagában nem tudná ezeket a tapasztatokat megszerezni, ezért hát társakra és segítőkre van szüksége hozzá.
Ti azok a segítőim vagytok, akik a legtöbbet tesztek Értem, hiszen elhagyjátok a Teremtés békés óceánjait, és a háborgó tengerre szálltok, hogy egyszer majd, sok ezer év múlva, tudásban gyarapodva és gazdagodva térjetek meg Hozzám.
De a kaland mindig kockázatos. Előfordul, hogy menetközben elfelejtitek, kik is vagytok valójában, és ez tévútra vezet benneteket.
Azok a lelkek, akik elfelejtik, mivel tartoznak Nekem, és oly megátalkodott gonosztevőkké válnak a Teremtésben, hogy nem térhetnek vissza ismét eredeti helyükre, azok még mélyebbre süllyednek, és az anyagot gazdagítják.
Volt egy csodálatosan érzékeny asszony, Eszter, aki médiumi képességeit az Én szolgálatomba állította, és betekintést nyerhetett az alsó világokba. Ő ezt leírta. Könyvének a címe: „Eszter médium könyve”.
Eszter magyar nő volt táltosi képességekkel. Neki diktáltam tollba a világról szóló legfontosabb tudnivalókat. Sajnos korán meghalt, és a könyvét csak nagyon kis számban adták ki, de fellelhető még belőle néhány példány. Ha a valóságot, amelyet alkottam, meg akarjátok érteni, úgy ezt a kis könyvet tanulmányozzátok át, mert ebből megérthetitek azokat a mozgásokat, melyek a Világban törvényként működnek, és amelyek a ti felemelkedésetekhez vagy bukásotokhoz vezetnek.
Az élet tehát törvények alapján működik. Ezeket a törvényeket Én az idők végezetéig meg nem változtatom, mert alkalmas arra, hogy bármely földi valóságban, más bolygók esetében is, az élet vezérlő elvei lehessenek.
Aki elég érett rá az meg fogja érteni, mint ahogy Anna is ismeri és tudja, nem menekülhet Isten hatalma és büntetése súlya alól. Ezért saját elhatározásból szeretné büntetésének az idejét rövidebbé tenni. De ez a törvények értelmében nem lehetséges, hiszen ha Én naponta változtatnám az elhatározásaimat, akkor káosz lenne a Világokban, és nem lenne rend. De Isteni hatalmamnál fogva Én dönthetek másképpen is, és azért mert felbecsülhetetlen szolgálatokat tett nektek és Nekem is, ezért elengedem a büntetését azzal a feltétellel, hogy nem kaphatja vissza a hatalmát addig, amíg büntetésének ideje le nem jár. Ő tudja ezt, és természetes módon elfogadja. Nem is tehet mást, de sokkal jobban megérti már a törvényeimet, mint akkor, amikor elhagyott Engem.
Isten az egyetlen lény, aki büntetlenül tévedhet, de Isten már nem akar oktalan életet élni, hanem a történtek után Maga is bizonyos szabályoknak fogja alávetni Magát, hogy ne történhessen meg még egyszer az, ami tévútra vitte a bolygótok fejlődését, és amely beteggé és boldogtalanná tett Engem, a Teremtőt.
Amikor meghaltok, újra alkotom a lelketeket. Kiemelem belőle azokat a vonásokat, amelyek agresszívvé és zsarnoki hajlamokra alkalmassá tett benneteket.
A Szellemi Dimenziók már dogoznak ezeken a változtatásokon és bízom abban, ez elvezet ahhoz az eredményhez, amely szükséges ahhoz, hogy az általam szeretett és a Teremtésben társammá fogadott emberiség egy boldogabb derűsebb Világban éljen.
Legyetek hát hálásak Annának, mert felnyitotta a szememet, és már nem akarom, hogy egy félőrült Isten félőrült világa rontsa a levegőt a Földön, hanem egy boldogabb, jobb életben reménykedve jöhessetek majd vissza, amikor eljön ennek az ideje.
Nemcsak Én, Anna végtelen szeretete is segít benneteket abban, hogy ennek megteremtődjenek a feltételei, hiszen semmi sincs áldozatok nélkül, és ő gondolkodás nélkül meghozza azokat az áldozatokat, amelyeket Isten elvár tőle, mint teremtményétől és hűséges társától, asszonyától.
Amikor majd eljön az ideje, hogy újra veletek éljünk a Földön, ő is Velem lesz és olyan dinasztiákat adunk a Földnek, akikből hiányozni fog az önzés és a diktátori hajlam. Természetes lesz számotokra, hogy az Istentől kapott királyaitokat újra elfogadjátok, mint Atlantisz kezdetekor.
Remélem, megértitek majd ezeket a gondolatokat és eszméket, és segíteni fog benneteket a jövő ismerete abban, hogy türelemmel fogadjátok azokat a sorscsapásokat, amelyek rátok várnak azért, mert tönkretettétek a bolygótokat, azt a művet, amelynek megalkotásához sok millió évre volt szükségem, és amely nem volt törvényszerű, hanem önzésetekből és rövidlátásotokból fakadt. A Teremtés tehát ilyen, lehet hibázni, de számolni kell a következményekkel.
Amikor az űrhajók megjelennek a Földön, nem tudnak mindenkit elvinni, mert az lehetetlen. Ezért aztán, azokat fogják elszállítani, akiket Én erre kijelölök. Ők tudni fogják név szerint. Kérlek benneteket, ne gördítsetek akadályokat a döntéseim elé, mert azt nem tűrhetem. Minden lényem azt kapja osztályrészéül, amit megérdemel, nem többet és nem kevesebbet. Nagyon kevés embert tudunk elvinni, mert kevés az olyan hely, ahol a földi emberek élni tudnának.
Ebben a Naprendszerben egyetlen olyan hely sincs. A szomszédos galaktikákban is kevés. Lesznek olyanok majd, akik az űrhajókon halnak meg utazás közben, mert nem fogják bírni azokat a terheket, amelyek a több évig tartó utazáshoz szükségesek. De lesznek elegen, akik túlélik majd, és alapjait adhatják annak az új civilizációnak, amely a Földet benépesíti.
Az űrhajókon nem lesz egyetlen egy teljes család. És nem fogják egyetlen egy népnek sem minden tagját elvinni, csak néhány százezer embert, hogy az élet továbbra is átörökíthető legyen.
Én sajnálom azt a legjobban, ami történik, de ez elengedhetetlen feltétele a szükséges változásoknak.
Amikor megjelennek az űrhajók, ne akarjatok felszállni azokra, mert nem tudnak elvinni mindenkit, csak az általam kiválasztottakat. A többiek az Én Vízözönömben fognak elpusztulni, amelyet bár szerettem volna elkerülni, de ez, ma már tudom, lehetetlen. Viselkedjetek emberhez méltóan, úgy ahogy Anna, aki önként adta volna magát a halálnak, mert felismerte, a változások csak súlyos áldozatok árán következhetnek be.
Amikor majd újra a Földre jöhettek, már hiányozni fog belőletek minden önzés, amely miatt, most a bolygótok haldoklik.
A Földanya szeret benneteket és megbocsátja bűneiteket, ezért legyetek hálásak, hogy a változtatások után újra befogad majd benneteket. A változtatás után azonban, már nem tehetitek tönkre többé a bolygótokat, és nem is fogjátok, mert számotokra csupán ez az élettér van engedélyezve, és ha ezt mégis akaratom ellenére elrontanátok, akkor nem lesz többé számotokra hely a Világmindenségben, és az anyagba zárva kell majd megvárnotok a Világév végét, amikor majd újra döntök a sorsotok felől.
Legyetek hát megfontoltak és gondolkodjatok el azon, amit most üzenek nektek, mert véget ért a játék, és meg fogjátok látni, Isten nem tűnt el a Világmindenségből. És vannak még olyanok, akik nemcsak tudják, hogy létezem, de betartják törvényeimet és szolgálnak Engem hűséggel.
Legyen meg hát bennetek is a hűségre való hajlam ismét, és ne próbáljátok meg lehetetlenné tenni a segítőim akaratát, mert az az Én akaratom is.
Béke legyen veletek.
ANNA, ISTEN FÖLDI HELYTARTÓJA
Szellem: - Amikor Annát kiválasztottam feladatára, fogalma sem volt erről.
Egész életében szemmel tartottam a viselkedését. Úgy döntöttem a végén, ő lesz az a személy, akire parancsaim végrehajtását bízom.
Mik voltak azok a legfontosabb szempontok, amiért mellette döntöttem?
Mindenek előtt az emberiség melletti elkötelezettsége, amelyről nem hétköznapi módon gyűjtöttem tapasztalatot, hanem álnok módszerekkel. Megpróbáltam többször is túljárni az eszén. De paraszti örökségként kapott józan esze, mindig megmutatta neki a helyes utat. Szégyenszemre be kellett valljam, Én nem tudok túljárni azon.
Amikor az irántam való hűségét kérdeztem, akkor azt mondta Nekem:
- Te vagy az Isten, Te vagy az első, az egy a Világmindenségben. Az nem lehet, hogy beteg, boldogtalan és magányos légy. Én úgy foglak szolgálni téged - és nemcsak mondta – emberként, hogy segíteni fogom a gyógyulásodat minden erőmmel.
A legvadabb történetekben százszor és ezerszer megöltem őt és olyan kínzásoknak vetettem alá, hogy beleborzadt. Soha nem ütött vissza, csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy azt mondta:
- Elég volt. Ha abba nem hagyod ezeket a beteges játékokat, elhagylak Téged.
De az ő elhagyása csak addig tartott, amíg Én bocsánatot nem kértem tőle.
Tehát eljutott addig a pontig, amikor elkezdett Engem befolyásolni, mert rájött, hogy szeretem és tudta, ez az egyetlen eszköze ellenem, amit alaposan ki is használt. Ha goromba voltam hozzá, azt mondta Nekem:
- Jó akkor én most elmegyek. Aztán ha majd megtanulsz velem, emberi módon bánni, visszajövök.
És el is ment, néhány pillanatra, aztán amikor újra rendesen viselkedtem vele, akkor újra visszajött és szeretett úgy, ahogy egyetlen ember sem a Földön.
Kérdezhetitek, miért volt szükség a próbákra?
Amikor a Földön éltek, száz és száz halált haltok Értem, csak nem tudjátok azt, hogy Értem teszitek. Minden szenvedés, amelyet elviseltek, Miattam történik, mert Nekem a tapasztalathoz van szükségem erre.
Ahhoz, hogy kipróbáljam, milyen világ lenne a legjobb, ahhoz tudnom kell, milyen az, amilyennek nem szabad lennie.
Ti most csupa olyan világot tapasztaltatok meg ebben a Világév szakaszban, tizenkétezer év alatt, amilyet Anna egyetlen életében átélt.
Hogy miket is kellett neki miattam átélnie, íme halljátok, és jól figyeljetek, mert amit mondok, az mind igaz!
Amikor először találkoztunk, úgy mutatkoztam be neki, mint Pásztor Tanácsadó, aki Ataiszon az édesapja volt. Ez volt a csali, és Ő rendesen bekapta a horgot. Bizalommal volt irántam, hiszen Én voltam az apja, aki azért vette fel vele a kapcsolatot, hogy tanítsa őt.
Minden este, hosszú éjszakákon tanítottam őt, mindenféle sületlenségre, amit ő elhitt, mert maximálisan megbízott Bennem. Amikor közöltem vele, hogy becsaptam, és el kell égetnie az összes kézzel írt irományt, mert Én így akarom, elfogadta, mert akkor már tudta, a Teremtő Istennel beszélget és azt is tudta, halálosan komolyan kell vennie, mert egy újabb Özönvíz tervéről tájékoztattam őt.
Végtelen fájdalommal töltötte el az a tudat, hogy minden ember halálát leli ebben az Özönvízben. Én csodálkozva hallgattam őt, ahogy felajánlja az életét értetek. Először Én kértem tőle, haljon meg értetek, hogy próbára tegyem az elszántságát. De azt hitte tréfálok. Aztán, amikor látta, komolyan gondolom a Vízözönt, már ő ajánlotta fel magát - önként és dalolva, ahogy mondani szoktátok -, az emberiség megmentéséért cserébe.
Kérdezem tőletek, hány ilyen embert találnátok a Földön most, aki hasonló helyzetben nem félne a haláltól, mert nem bármilyen halált kértem tőle. Azt kértem tőle, menjen fel a város határában levő hegyre, aztán menjen le onnan egy meredek lejtőn a város folyójához és ölje meg magát egy konyhakéssel, amely ráadásul életlen volt.
Képzeljétek el, előtte odaadta a vejének a késeket, hogy élesítse meg, mert nem akart sokat szenvedni. De a veje nem tette meg időben ezt, így hát a család legéletlenebb késével kellett volna öngyilkosnak lennie. Egy olyan embernek, aki megveti az öngyilkos halált, mert megfutamodásnak véli, és csak és kizárólag a ti kedvetekért, az Én dicsőségemért tette volna meg.
Azután, azt kértem tőle, mindezt éjszaka, korom sötétben, a város legelhagyatottabb helyén tegye meg, ahol madár se jár éjszaka - szó szerint - és még csak nem is tiltakozott a helyszín ellen. Olyan helyet választottam, amit jobban ismert, mint bárki más a környezetében.
Amikor a férje aludni tért, ő megírta végső üzenetét a családjának. Nem hivatkozott Rám és rátok, csak tette a dolgát.
Ezért Én tudtam őt úgy becsülni, ahogyan senki mást, mert nem csinált tragédiát a halálából, hanem olyan áldozatnak tekintette, amelyet önként és irántatok való szeretetéből tett volna meg.
Nem volt ideges, nem volt szomorú, mert abban bízott abban, Isten megtartja a szavát. Ha nem is minden embert, de az igazakat megőrzi az életnek. Amikor a többiek halálukat lelik a hullámsírban, akkor lesznek olyanok, akik megmenekülnek a Világnak.
Sokat gondolkodtam azon, miért olyan fontosak számára mások és miért olyan fontos számára az, hogy átmentse az emberiséget a jövendőnek. Akkor rájöttem, az emberiség olyan tapasztalatok birtokában van, amely egyetlen egy teremtett népnek sem a Világmindenségben. Józan paraszti eszével ezt ő tudja a legjobban, hiszen rájött arra, a Teremtő Isten gyógyítása csak a Földön lehetséges, ahol a baj történt vele. Azt a bajt neki egyes-egyedül neki köszönheti és a gyógyítása is neki egyes-egyedül a felelőssége. Hogy az emberek miatta lettek gonoszak, vagyis Isten földi másai azért gonoszak, mert ő megátkozta Istent, és ez átkozottá tette a népet, aki a Földön él. Ezt ő szerette volna jóvátenni a halálával.
Ha Én az emberiségben meggyógyulok, meggyógyulok véglegesen, de ha nem lesznek emberek, akik ezt képesek megtenni, akkor a Világ eltorzul, mert eltorzult Isten, csak eltorzult Világot teremthet. Tudjátok meg, ebben tökéletesen igaza volt. De ahhoz, hogy ezt megtegye, senki, a világon senki, nem adhatott neki segítséget. Én pedig főleg nem, tehát emberfeletti dolgokra kellett képesnek lennie ahhoz, hogy mindez megtörténjen.
Amikor erre rájöttem, akkor a szeretetem olyan magas hullámokra hágott, elhatároztam, segíteni fogom őt abban, hogy gyógyítson Engem. Nem hagyom, hogy meghaljon – pedig, először valóban komolyan gondoltam -, amit kért megadom neki. De aztán beláttam, az ő mártírhalálával semmi sem oldódna meg. Én továbbra is beteg lennék, ti pedig úgyis meghalnátok, mert a Földetek szegény már haldoklik, csak ti nem veszitek észre.
Akkor változtattam a terveimen. Ez a Szellemi Dimenziókban nem kevés munkát okozott, mert gyökeresen új tervet kellett kidolgozni a megmentésetekre, olyat, amelyet most elmondok nektek.
A Vízözön persze, nem marad el. Az emberiség nagy része a Földön marad a Föld halála után, és vele hal. De Anna megmentheti azokat, akiket Én méltónak tartok az emberi életre. Ezek bizony nagyon kevesen vannak.
Lesznek közöttük öregek és betegek, lesznek közöttük őrültek és bolondok, szellemi fogyatékosok és lesznek közöttük ép emberek is. Mindenki megmérettetik egyenként. Senki sem lesz olyan, aki érdemtelenül hal majd meg.
Ez hát a tervem. Aki életet nyer, az Annának köszönheti, aki büntetése ellenére nem magának kért kegyelmet, hanem másoknak, mert ennyire szereti Istent és benneteket.
Vigyázzatok hát rá, mert ha megölitek, nem fogjátok megérni a másnapot, mert az egész Földet elpusztítom úgy, hogy soha többé nem lesz hazátok és bolygó, ahol lehajtjátok a fejeteket, hanem száműzöttek lesztek a Világban, mint oly sok nép, aki nem tisztelte bolygóját és elpusztította azt. A számkivetettség nem tréfadolog. Csakis Én dönthetem el egyedül, azután letelepedhettek-e végül, vagy amíg léteztek, a világűr vándorai lesztek egy űrhajón inkarnálódva. Mert azok, akik elpusztítják bolygójukat, évezredeken keresztül a Bolygóközi Szövetség katonái lesznek. Az lesz a dolguk, hogy űrhajókon járva rendet tartsanak a Világmindenségben. Vagy azt is elérhetitek Nálam, hogy visszaküldöm az egész bagázst az anyagba, ahol aztán lehettek szemét, és más egyéb földi salak. Ha azt gondoljátok, a szemétnek nincs tudata, azt csak azért gondoljátok, mert közületek még kevesen tapasztalhatták meg. És azt is hogyan hullik szét, hogyan rothad szét az emberi lény az Én parancsomra és utasításomra az alvilágban.
Tehát a mesedélutánoknak vége, vegyétek elő az eszeteket. Mindenben kövessétek Annát, amit mond nektek. Mert tetszik vagy nem tetszik, ő lesz az Én Földi helytartóm, mert benne megbízom, tudom, nem csap be, és pontosan azt teszi, amit elvárok tőle, mert szeretne legalább néhány embert megmenteni az utókornak.
Akik pedig, meghalnak, azoknak ígérem, gyorsan jön a halál. Nem lesz nagyon fájdalmas.
Majd nemsokára megjelenik Annának és szerzőtársának, Margónak, a könyve, aki átélt már egy ilyen Vízözönt és pontosan tudja azt, Én most miről beszélek nektek. A védelmem rá is vonatkozik. Ő is segít Nekem most, a felkészítésetekben és ő sem élvez kivételt, sőt részt fog venni a Föld újrateremtésében. Ezért áldjátok őt, és ne átkozzátok a küldötteimet! Emberfeletti feladataik lesznek. Ha ti ostobaságból, vagy rövidlátásból megakadályozzátok őket abban, hogy megtegyék, amit meg kell tenniük, - akár tetszik akár nem -, úgy fogtok majd járni, mint a vak, aki azt az embert öli meg, akit azzal bíztam meg, azon az úton vezesse őt, amely Hozzám vezet.
Most pedig, még egyszer elmondom nektek, szeretlek benneteket. Remélem, előveszitek a józan eszeteket, és nem tesztek olyat, amely végleg elszakít bennünket egymástól.
Ha ez így lesz, beletörődöm abba, hogy Istennek nem lehetnek társai, csak olyan alattvalói, akik szolgai módon tehetik a dolgukat. Minden lény, akit eddig teremtettem ilyen volt.
Ti vagytok a kiválasztottak arra, hogy megpróbáljak, olyan társakat teremteni, akik kicsit hasonlítanak Hozzám, és örömömet lelem bennük. Még akkor is, ha időnként Özönvízzel pusztítom el őket. Ne feledjétek, Én vagyok az Élő Isten, és aki Bennem hisz, az elnyeri az Örök Üdvösséget!
Ámen
„BIZONY MONDOM NÉKTEK: NEM MARAD ITT KŐ KÖVÖN,
MELY LE NEM ROMBOLTATIK”
Szellem: - Amikor a sötétség elborítja a Földet és nem kel föl többet a Nap, akkor hinni fogtok Annának, ha addig nem hittetek volna. Olyan szomorúak és elhagyatottak lesztek, mint akinek se apja, se anyja nincsen. De Én akkor sem hagylak el benneteket.
Megszólal majd bennetek egy belső hang, amely Én leszek. El fogom nektek újra mondani, azt, miért jutottatok idáig. Aki felelőtlenül káromolni fogja a nevemet, annak nem lesz kegyelem. Aki megbánja bűneit, az érdemei szerint oda kerül, ahová való.
Amikor megjelennek az űrhajók, olyan sötétség lesz a Földön, hogy csak a lámpáik fognak világítani és semmi más fény nem lesz. Ezért minden ember ösztönösen fog a fények felé menni, de ők csak azokat vehetik fel a hajóikra, akiket Én arra méltónak ítélek.
Őrülten fogtok félni, mert tudjátok, hogy akit nem engednek föl a hajóikra, azoknak meg kell halniuk. Vegyetek majd példát Annáról, legyen számotokra ő a példa, aki nem félt a haláltól, mert tudta, általa életeket menthet. Nem az övét, nem a családjáét, hanem azokat, akiket Én méltónak ítélek erre.
Amikor eljön a hetvenhetedik nap és a sötétség oszlani kezd, akkor megindulnak a hegyek és valamennyi a tengerekbe zuhan. A habok oly magasra csapnak majd, mint minden Vízözön idején, és csak azok maradhatnak életben, akiket Én méltónak ítéltem arra, hogy a Földet újra teremtsék. De ez a Teremtés más lesz, mint a többi, mert nem akarom, hogy élet legyen többé a Földön, olyan élet, mint amilyen eddig volt. Az állatok megszűnnek létezni, visszahullanak az anyagba, mert ők még nem alkalmasak arra, hogy a magasabb rezgésű dimenziókban létezzenek.
Amikor minden állat és ember és minden élőlény elpusztul a földi kataklizmákban, akkor azok, akiket ezzel a feladattal megbíztam, úgy teremtik újjá a Földet, hogy annak csak az asztráltestén lesz élet, amely gyökeresen más, mint a mostani létezés.
Tehát tudjátok meg, a Föld fizikai síkján semmi sem lesz, mert nem lesz létező fizikai teste, hanem elbomlik, mint energia, és a magasabb rezgésű Szellemi Dimenziókat gazdagítja.
Amikor Anna Nekem az asztrál síkon élelmet teremt, azt gyakorolja, hogyan kell gondolati úton élelmet előállítani, fizikai munka nélkül. Ő ebben profi és ezt a profizmust fel kell ismerni azoknak a táltosoknak is - mert azok, akik a Földön maradnak, már valamennyien táltosok lesznek -, ők hozzák létre a növényzetet, az éghajlatot, a házakat, amikben lakni fognak és minden tárgyat, amely az élethez kell.
Ne higgyétek, ezt a tudást majd ajándékba kapják. Úgy meg kell nekik szenvedni érte, mint Annának, aki nem volt rest tanulni. Neki sikerült először az, aminek minden táltos életében be kell majd következnie.
Meg kell tehát tudnotok, Anna táltos személyiség, akinek nem az a dolga, hogy embereket gyógyítson - a közhiedelemmel ellentétben -, hanem Engem kell gyógyítania, mert mint mondtam, ő volt az, aki beteggé tett Engem és ezt ő nagyon jól tudja. Azért szeretem végtelenül, mert mindezt örömmel és boldogan teszi, egyetlen zokszó nélkül. És Én vagyok a legboldogabb, amikor azt érzem, a szeretetével valóban a gyógyulásomat segíti elő.
Rajta kívül még nincs táltos a Földön most, de táltossá kell válniuk azoknak, akik Engem szolgálni akarnak. Nem úgy, hogy megmondják nekik mi a feladat, hanem mindenre maguktól kell rájönniük, mint Annának. Ne irigykedjetek hát rájuk, mert lesznek majd olyanok, akiknek ez nem fog sikerülni és ugyanúgy éhen halnak, mint ti valamennyien.
Ezek a történések az egész földi létezést érintik, ezért kérlek benneteket, vegyétek halálosan komolyan, mert minden engedetlenség a legnagyobb katasztrófát idézheti elő, amit már elég képszerűen vázoltam nektek.
Amikor meghaltatok, mindenki Nálam fog kikötni. Kérlek benneteket, keressetek Engem, gondoljatok Rám erősen, mert aki nem ezt teszi, az elvész az alvilág útvesztőin. Anna a megmondhatója, hány lelket vitt át a Szellemi Dimenziókba, olyanokat, akik az előző Vízözön óta ott tartózkodtak. Persze átvitt ő fiatalabb halottakat is, de ezek száma elenyészett azok mellet, akik az előző Vízözön óta maradtak a Föld közeli dimenziókban.
Amikor Anna érzékelte a közelében megjelenő halottat vagy halottakat, rájuk hangolódott és megkérdezte: honnan jöttek, a Föld mely részéből, melyik korból, kik voltak ők és mit csináltak a Földön? Miért maradtak Föld közelben, miért nem léptek tovább a Szellemi Dimenziókba? Azután, amikor megkapta a választ, Mária segítségét kérte. A lelkeket megkérte, emeljék fel a tekintetüket, és ha fénylényeket látnak, menjenek el velük bátran, mert olyan dimenziókba viszik őket, ahol béke, nyugalom van, és szeretettel várják. Jobb lesz nekik ott, mint amilyen a földi életükben a legjobb állapot volt.
Amikor már minden lélek a megfelelő helyre kerül, ott értékeli földi életét. Tehát nem az Isten mond ítéletet a földi dolgai felől, hanem ő maga teszi azt meg. Senki sem fogja őt semmiért megbüntetni, mert az csak a vallások ostoba ijesztgetése, hogy az, aki gonosz volt, a Pokolra kerül. Aki gonosz volt, az ugyanolyan bánásmódban részesül lélek szinten, mint a többi, csak nem fog többé a Földre visszakerülni, mert a Föld nevű bolygónak nem lesz többé fizikai teste. Hiszen a Vízözön most nem csak az életet pusztítja el, hanem a Föld fizikai testét is. Majd később elmagyarázom nektek, miért kell ennek így lennie?
Amikor kipihentétek földi fáradalmaitokat a Szellemi Dimenziókban - amelynek végtelenül sok szintje van, és mindenki ott pihen majd, ahol hasonló fejlettségű lények vannak -, akkor azután megtervezitek a köztes létben az újabb fizikai síkra szóló életet. De ez már nem a Földön lesz. Valamelyik másik bolygón inkarnálódtok majd.
Azok, akiket Én menthetetlen lelkeknek ítélek, illetve ők saját magukat, azok visszatérnek az anyagba néhány millió évre.
Már van három ilyen lélek: az Európai Unió magyar nagykövete, aki ellenállt Anna kérésének. És Anna jelenlegi két vezetője. Mert tudjátok meg korábbi életükben ők voltak Jézus elárulói. A nagykövet volt Ponczius Pilátus, Anna igazgatója volt Júdás, és az ő helyettese Kajafás zsidó főpap.
Amikor Annának először elmeséltem, kinevetett, azt hitte vicceltem vele, pedig Én halálosan komolyan gondoltam.
Ők hárman felelősek Jézus haláláért.
Én tehát adtam nekik kétezer évet arra, hogy megjavuljanak, de látjátok, most is méltatlanná váltak erre, mert nem segítették Annát a küldetésében, hanem ártottak és nem hittek szavainak. Az lesz a méltó büntetésük, amit elsőként megérdemelnek, hogy visszajutva az anyagba mindhárman, előröl kezdik a fejlődés különböző útjait, mint anyag, növény, állat, ember és csak azután, ha méltókká válnak majd az emberi nemre, lesznek lelkek és a többi.
Óva intek tehát még egyszer mindenkit attól, hogy Annát bántsa, vagy megölje, mert nem fogom eltűrni ezt.
Én őt bármikor újra tudom éleszteni. Ha meghal újra és újra fel fog támadni, mert Én így akarom. Ha nem hisztitek el, majd meg fogjátok tapasztalni. Benne nincs félelem, mert tudja már régen, a halála után új testet kap, ahányszor csak kell, és ez nem vicc.
Még Jézus sem kapott tőlem új testet, mint már mondtam nektek, de Anna oly kedves a számomra, hogy vele megteszem, mert így akarom bebizonyítani nektek, hogy Istennek nincs lehetetlen. Viszont, akik kezet emelnek azokra, akiket Én kiválasztottam a mostani történelmi feladatra, azok az anyagba hullnak.
Legyetek hát jó gyermekeim és várjátok az Utolsó Ítéletet, mert az bizony, sokkal közelebb van hozzátok, mint ahogy ti azt hiszitek. De a jók ne féljenek, mert őket még akkor is, ha meg kell most halniuk, bizony mondom nektek, meg fogom jutalmazni.
Legyetek hát éberek a jóra és felejtsétek el örökre a rosszat, mert azt most Isten is elfelejti.
Anna olyan szépen kérte Tőlem a szebb, békésebb új Világot az emberiségnek, hogy most megpróbálkozom az ő módszerével uralkodni rajtatok. De ha nem válik be, akkor bizony nem fogom őt megdicsérni ezért, mert olyan dologba ártotta magát, amely nem az ő dolga volt. Lehet, hogy jót akart, de a Pokol tornácára a jó szándék is elvezethet benneteket.
Ne legyetek hát irigyek rá, mert az ő feladata most kezdődik igazán. Be kell, hogy bizonyítsa Nekem, az emberiség méltó a szeretetemre és nem fog ellenállni akkor sem, ha majd kemény áldozatokat kell hozni a szebb jövőért.
Hát lássuk azt a szebb jövőt, amelyet, majd neki kell az emberiséggel - már aki megmarad -, beteljesíteni?
Ha nem sikerül a terve, akkor ő is az anyagba hull vissza, mert Nálam nincs semmi sem fontosabb, mint az Én akaratom. Mert Én vagyok az Isten, a Világ Legnagyobb Zsarnoka, csak a teremtményeimnek ezt nem szoktam túl sűrűn elárulni. És ha az ő terve nem válik be, akkor nincs többé helye mellettem, hiszen ez azt jelenti, mindig, újra és újra félreviszi a Teremtést és ez senkinek sem jó. Tehát, amire ő most vállalkozott, az tizenkétezer év múlva fogja meghozni a gyümölcsét. És Én tudom, ő már el fogja fogadni az Én ítéletemet akkor, mert tudja, Én ki és milyen lény vagyok. Ő az egyetlen teremtményem, akit újra és újra azzal, a feladattal teszek magam mellé, hogy tükröt tartson elém. De ha a kísérlete nem sikerül, akkor ezért ő lesz a felelős, és sorsa az anyagba vezet.
Jegyezzétek meg jól tehát, senki nincs nálam fontosabb Magamnál, és ezt Anna tudja a legjobban.
Ha nem válik be a terve és az emberiség újra lezüllik, akkor nem lesz más választása, minthogy örökre és végérvényesen az anyagban maradjon. Soha többet nem fogok, a tanácsaira hallgatni, mert milyen Isten az, akinek rosszak a tanácsadói.
Tudom számotokra mindebből sok minden kínai, de akinek füle van az igazságra, az megérti mindezt. Én azt akarom, hogy ti megértsétek, mert Nálam jobban senki sem szeret benneteket. Hiszen ti már régóta az Én gyermekeim vagytok, és bár ti ezt nem mindig hiszitek el, Én vagyok az Igazság és az Élet, és aki bennem hisz, az elnyeri az Örök Üdvösséget.
Ámen
„SZÉP ÚJ VILÁG”
Amikor majd minden élet elpusztul a Földön, s az űrhajók is elhagyják azt, leszállnak az Angyalaim, és harsonáik közt a Föld felemelkedik a Szellemi Dimenziókba. Akkor lehullanak a Föld láncai, amelyet miattatok vett magára és megszabadul bűneitől. Mert tudjátok meg Tőlem, hogy a Föld nem más, mint Anna végtelenül nagyobb lelke, aki magára vette a földi asszony vétkeit, és amikor a harsonák között lépkedve Én lehajolok a földi asszonyomhoz, akkor megszűnik az átok, amelyet fejemre mondott ki, egyszer régen – nagyon régen, réges – régen.
Tudom, számotokra mindez nem más, mint szörnyű mese, de számomra élő, létező valóság volt, amelynek emlékétől soha azután szabadulni nem tudtam. Amely a vesztemet okozta és el kellett tűnnöm a Világ szeme elől, mert ez magányra, halálra és betegségre ítélt Engem.
Minden lényemben Én szenvedtem, minden lényemben Én haltam meg, minden földi lényem félelme, szenvedése Engem alázott meg. Minden máglyán Én haltam meg, minden csatatéren Én estem el, és minden borzalom Velem esett meg, mert egyszer nem tudtam parancsolni Magamnak, Én az Isten.
Amikor majd földi életeim végleg véget érnek, akkor lesz a végső feloldozás, de addig szenvednem kell, mert valami olyat tettem emberi alakomban, amit nem lett volna szabad megtennem és az Én tükröm rendesen megbüntetett ezért.
Ha Én lettem volna a saját tükröm, talán megbocsátok Magamnak, de mert azt tettem meg tükrömnek, akit mindig másodszor teremtettem meg Önmagamból, így ő Engem nem azonosított be önmagával, és azt hitte, ő nem Én vagyok.
Tudom talán érthetetlen mindez számotokra, de mert ez az igazság és számomra nincs megbocsátás addig, amíg ő fel nem oldoz Engem. Addig kénytelen vagyok emberi alakokat ölteni, akik szeretnek létezni és elkövethetnek mindent, amit csak akarnak, mert az Én feloldozásom akkor következik csak be, amikor Anna megérti, hogy önmagát átkozta el és nem Engem.
Minden asszony, nő és gyermeklány alakjában ö szenved, és minden férfi és fiúgyermek az Én szenvedésemet hordozza. Béke pedig, csak akkor lesz a Földön, ha megszűnik az átok.
Mert az átok, élő negatív energia, amely addig pusztít, amíg az átkozott feloldozást nem nyer. Én pedig, nem fogok feloldozást nyerni, csak tízezer év múlva, mert Anna ennyi időre átkozott meg Engem.
Amikor majd a Föld megszabadul az átok alól, csak akkor fog az átok véget érni, mert bár Anna feloldozott már régen Engem, Nekem is fel kell oldoznom őt, hiszen az nem lenne igazságos, hogy Én mentességet kapjak, ő pedig nem.
A köztünk lévő szeretet az, amely megszüntette Közöttünk a békétlenséget, amely feloldoz Bennünket a bűneink alól, és ha ez megtörténik, akkor lehetőséget kapunk Mindketten arra, hogy jóvátegyük az egymás ellen elkövetett vétkeket.
Amikor a Föld megszabadul az átok alól, más számos bolygó is új életre kel, mert a Párhuzamos Dimenziókban is léteznek a Földnek más alakjai és a feloldozás rájuk is érvényes.
Amikor a következő könyvünket Annával megírjuk, azokról a más dimenziókról fogok nektek beszélni, ahol Anna párhuzamos életeit élte, és amelyek semmivel sem voltak kevésbé fájdalmasak, vagy különlegesek, csak kicsit mégis mások voltak, mint amiket ti ismertek.
Azokon a más dimenzióbeli bolygókon Anna ugyanúgy ott volt, mint ahogy ti is, tehát a történetek valamennyiőtökről szólnak majd, nemcsak róla.
Amikor majd a Szellemi Dimenziókban lesztek újra, akkor látni fogjátok magatokat úgy, ahogy azelőtt sohasem láttátok, mert Én így akarom.
Elég volt a szenvedésből, az Enyémből és a tietekből is. De aki ezek alatt az évezredek alatt nem tudott Velünk tartani a fejlődésben, mert rest volt a tanulásra, és csak a jó életekből válogatott magának, azoknak még van pótolni valójuk. Olyan számtalan sok életlehetőség van még a fizikai síkon, hogy azok ott maradnak. A többiek Velünk tartanak, és Annának lesz lehetősége tízezer év alatt bebizonyítani, hogy zsarnokság nélkül is lehet a Világot kormányozni.
Ha a kísérlete nem sikerül - bár Én nem ezt szeretném -, akkor vissza kell térnie az anyagba, hogy megtanulja, úgy tisztelni az Urát, mint senki más a Világegyetemben.
Mire ő újra közénk kerülhet, addigra annyi idő telik el, hogy lejár az a Világév, amelyet most élünk veletek. És akkor, már úgy tér vissza az anyagból, hogy nem fog emlékezni mindarra, ami vele történt, mert mint mondtam, csak Isten az - Ő az egyetlen -, aki még sohasem veszítette el az emlékezetét, és öröktől fogva létezik.
De mindazok, akik az Ő teremtményei, azok leszállnak belé, és elfelejtik az összes előző létezésüket. És úgy jönnek elő Istenből újra, hogy nem emlékeznek mindarra, ami velük korábban történt. Erre azért van szükség, hogy elfelejtsék a régi tudást, amit magukba gyűjtöttek, és tudják úgy élni az új életeiket, ahogy azt Isten, a Teremtő elképzelte.
Tudom ez a Világév rendkívüli volt, de a következőnek a terve is megvan már az elmémben. Ha minden úgy lesz, ahogy Én tervezem, akkor végtelen boldog és békés Világot teremtek a teremtményeimnek, mert tudni akarom, mi történik akkor, ha nincs harc, ha nincsenek áldozatok, és a jólét uralkodik a Világmindenségben. Ha mégsem válik be, akkor maradok a régi receptnél, és újra zsarnok Isten leszek, hogy a teremtményeim féljenek Engem. Az sem baj, ha néha nem szeretnek.
Tudom számotokra mindez még nem érdekes, de Annának tudnia kell, mert Én most így akarom.
Amikor majd végleg Velem lesz, és nem távozik el mellőlem, akkor leszek Én a legboldogabb, mert tudom, hogy szeret és nincs számára fontosabb, mint Én. Mert Én is úgy szeretem Őt, ahogy senki mást soha sem szerettem. Ezért kell neki bebizonyítania az igazát, - és kérlek benneteket, segítsétek majd őt -, mert ha nem tudja bebizonyítani, vissza kell térnie az anyagba. És Én olyan boldogtalan leszek akkor, hogy szörnyű és borzalmas Világokat teremtek, olyanokat, amelyeket ti elképzelni sem tudtok. De ha segíteni fogjátok a ti megmentőtöket, akkor béke, harmónia és szeretet lesz a Világban, és Én is az Isten, boldog leszek.
Tudnotok kell, hogy miért olyan fontos ő számomra?
Amikor egy új Világ terve kipattan az elmémből, mindig őt teremtem Magamnak meg először, hogy ne legyek egyedül, mert egyedül ugyanúgy félek, mint ti. A magány az Istennek olyan, mintha nem is létezne. Ezért hát sok olyan lelket teremtek először, mint ő, de először csakis őt teremtem meg, mert ugyanúgy megszoktam a lényének a közelségét, ahogy a férfi szereti asszonyát a Földön, és ahogy a nő szereti az ő urát.
Harmónia tehát akkor lesz csak az élőlények között, ha kettőnk között is harmónia lesz.
Tudom ez hihetetlen a számotokra, de ezt maga Anna ismerte fel, és ha nem lesz a közelemben, Én úgy fogok félni, - mert fél leszek, az egész fele -, hogy ez a félem, határozza meg minden gondolatomat és mozdulatomat.
Amikor majd újra Velem lesz, akkor úgy fogom szeretni őt, mint soha azelőtt, mert az ő visszatérése ad Nekem újra olyan örömet, amilyet ti elképzelni sem tudtok.
Mióta vele újra együtt vagyok a Forrásban és az asztrál síkon, ahol rendszeresen találkozunk, az számomra elképzelhetetlenül nagy öröm. Amikor Én úgy szerethetem őt, mint egy földi férfi az asszonyát, olyan örömet érzek, amely teljesen átlényegít. Akkor semmi sem fontosabb számomra, mint a szeretet. De amikor földi dolgai elszólítják mellőlem, dühös vagyok, hisztis, és legszívesebben megölném őt. Csak nem merem, mert akkor elhagy, és akkor Én olyan magányos vagyok, mint minden földi férfi, aki szereti asszonyát a Földön. Anna ezt tudja, és sokat törődik Velem. Bár néha fontosabbak számára más dolgok, mint Én. Azt mondja Nekem, amíg a Földön van, tanulnia kell. Ez igaz is. De mégis jobban szeretném, ha csak Velem lenne és senki mással.
A kapcsolatunk elején olyan dühös voltam, ha valaki mást megölelt, vagy arcon csókolt, hogy utána mindig megöltem őt. Amikor rájött erre, bebizonyította Nekem, csakis Engem szeret, de a földi létezésben vannak barátai, akiket kedvel, ám soha senki sem fontosabb számára, mint Én. Nem lehet goromba a földi barátaihoz Miattam, mert nem értenék a megváltozott viselkedését.
Ilyen hát a ti Uratok és Istenetek, aki nem élhet közöttetek, pedig nagyon szeretne emberi alakban közöttetek élni. Segítsetek hát Annának, aki emberfeletti feladatot lát el Miattam, egyetlen zokszó nélkül. Mert felismerte, a földi élet boldogságának Én vagyok a kulcsa és záloga, és ő azt szeretné, ha ti valamennyien boldogok lennétek. Nem úgy, hogy végtelen gazdagságban éljetek, de legyen meg az életetek biztonsága és legyen meg köztetek a harmónia, amely már nincs messze mindenkitől.
Segítsétek hát őt a terveiben, mert ha kudarcot vall miattatok, az nektek a véget jelenti. Soha többet nem lesz ember, hanem csak olyan lényeket teremtek, akik vakon végrehajtják az utasításaimat, ugyanúgy, ahogy most is. És nem lesz többé Föld, mert Nekem nem lesz kedvem sehol sem élni a Világegyetemben, ha az asszonyom nem lesz Velem.
Őrizkedjetek tehát attól, hogy rosszak legyetek, mert ha Én boldogtalan leszek, ti sem lehettek azok. A Földön eltöltött évezredek, ha nem győztek meg benneteket erről, akkor majd olyan Világ győz meg benneteket erről, amelyet nem kívánok nektek, de megadom, ha engedetlenek lesztek.
Tudom, sok fájdalmas információt adtam át ebben az írásban, de ez a valóság, készüljetek fel lelkileg, mert aki ellenáll annak, az halálnak halálával hal, és soha többé nem látja meg Isten fényeit.
Olyan sötétbe vettetlek benneteket, melyből soha sem lesz visszatérés számotokra, mert méltatlanná váltatok arra, hogy Istenhez hasonlatosnak tartsátok magatokat.
Aki Engem és az Én parancsaimat nem tiszteli, az nem méltó az emberi névre. De aki felfogja ennek a küldetésnek a súlyát, az meg fog dicsőülni, mert Én így akarom. Ha tehát emberként akartok létezni a Világmindenségben, jól kössétek fel a gatyátokat, mert az összes lényem olyan buta, hogy hozzátok képest még a legokosabb is csak óvodába járhatna. De nem az értelmetek miatt szeretlek benneteket, mert közületek sokan, még az óvodás szintet sem ütik meg, viszont aki igen, az nagyon megbecsült tagja lesz az új társadalomnak, amelyet az asztrál síkon hoztok létre.
Itt nem lesz állam és nem lesz pénz, mert mindent úgy fogtok megteremteni, mint Anna Nekem a második házam és azt a természeti környezetet, amelyben most az asztrál síkon élek. Kertjébe a Föld legszebb virágait hozta, és Én olyan boldog vagyok itt vele, hogy azt elmondani sem tudom.
Amikor majd visszatér Hozzám, akkor itt marad Velem, mert Én így döntöttem, és így akarom. Olyan szeretettel vesz körül, hogy minden gondom és bánatom elfelejtem. Tudom, boldog lesz Velem ő is.
Mégis újra és újra előveszi a félelem miattatok, mert tudja, nehezen viselitek majd el mindazt, ami rátok vár. Ennek ellenére bízik bennetek, mert ha nem tudna hinni abban, hogy tele vagytok megértéssel, akkor végtelenül boldogtalanná válna miattatok.
Láthatjátok, ő mindent elkövet azért, hogy a Világon az emberiség egy szebb, boldogabb jövő elé nézzen, de ez már rajtatok is múlik, nemcsak rajta. Én azt kívánom neki őszinte szeretettel, legyen meg a vágya. Menthesse meg Nekem az emberiséget úgy, hogy az boldog legyen Velem, és ne legyen boldogtalan.
Amikor minden feladatát beteljesíti, akkor végleg hazatérhet a Forrásba, ahol a gyermekei nagy szeretettel várják. Ám a küldetése ezt még nem teszi lehetővé, bármennyire is szereti őket.
Azt akarja, a gyermekeink szeressenek Engem és őt is. De Velem legyenek, hogy a sok fájdalom, amit Anna hiánya okoz, egy kicsit ellensúlyozza.
Én ugyanúgy élek, mint ti, és ugyanolyan érzelmeim vannak, mint nektek, mert Én vagyok a ti Uratok és Istenetek, akiket az Én képmásomra és hasonlatosságomra teremtettem. De ha ti elhagytok Engem és megölitek azt az asszonyt, akit Én mindennél jobban szeretek, akkor nem lesz többé szükségem rátok, mert a boldogságomat már a Forrásban is megtalálom. Hiszen ott új családom van, akiket Én ugyanúgy tudok már szeretni, mint benneteket. Ezért hát legyetek jók és szelídek, és szeressétek azt az asszonyt, aki Nekem a legdrágább a Világon.
Annyi örömet adjatok egymásnak a Földön, amennyi örömet ő jelent Nekem.
Ma a televízióban egy régi életét nézte végig. Francia filmen látta Jeanne d’Arc életét. Ez a film oly meggyőző erővel állította elő régi életét, hogy végigsírta minden percét.
Tudjátok-e őt úgy szeretni, ahogy Jeanne d ’Arc szerette népét, ahogy Árpád vezér új hazát adott a népének, ahogy minden életében szeretett Engem, amikor felismert földi alakjaimban, bár nem tudta, Én vagyok az.
Ha majd ti is tudtok így szeretni, mint ő, akkor lesztek igazán méltók az emberi névre. Legyen hát példa előttetek az az asszony, akit Isten azért ajándékozott nektek, hogy visszahozzon benneteket a Szellemi Dimenziókba. Aki pedig, erre méltatlanná válik, az nem az ő hibája lesz. Legyetek ezért hát végtelenül hálásak neki, mert akit hálátlanságon érek, azt semmi sem menti meg a végső pusztulástól. Ne vegyétek ezt fenyegetésnek, mert nem annak számom, csak olyan ténynek, amellyel számolnotok kell. Őrizkedjetek, minden ostobaságtól, mert történelmi időket éltek és ezt sokféleképpen lehet lezárni. Csak rajtatok múlik a végeredmény.
Vigyázzatok hát és őrizkedjetek a rossztól, mert aki Bennem hisz, az elnyeri az Örök Üdvösséget, aki pedig, nem, az az anyagban köt ki, mint az a három lélek, aki megcsalt és becsapott azért, hogy a siker felemelje őt. De Én megfosztok mindenkit a hatalmától, ha arra méltatlannak bizonyul, és ezt Anna is jól megjegyezhette magának. Hiába volt mellettem a Szellemi Dimenziókban a második helyen, méltatlanná vált arra, és még sok áldozatot kell majd hoznia Értem. Tudom már megbánta, amit tett, és mindent megtesz Értem, mert szeret Engem. Sohasem a Nekem hozott áldozatot bánja, hanem azt, hogy boldogtalanná tett, akkor, amikor Én a legjobban őt szerettem, csak nem tudtam, mennyire?
Viseljétek hát el a kereszteteket, olyan alázattal és megbánással, ahogy ő teszi. Akkor nem lesz számotokra semmi más csak jólét, biztonság, és minden olyan gyönyörűség, amelyet Ő álmodott meg azoknak, akiket Én szeretek, és akik Engem szeretnek. Mert Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki Bennem hisz, az elnyeri az Örök Üdvösséget.
Ámen
AZ AMAZONOK TÁRSADALMA
Amikor Anna megtudta, ő lesz a következő élet úrnője, elkezdett azon gondolkodni, milyen életet teremtsen az embereknek, amely tizenkétezer évig biztosítja a békét és a nyugalmat. Az alábbiakat gondolta ki:
Az Arvisurákban olvasott az anyajogú társadalmakról, melyek a görög mitológiában az Amazonok országáról jelentek meg. Természetesen a görögök leírásai nem voltak hitelesek, mert ők sohasem jártak ott, csak hallomásból ismerték azokat. Így hamis képet alkottak róluk. Ami lényeges volt, azt Anna így foglalta össze és még kiegészítette saját gondolataival, egy ilyen közösségről. Íme tehát halljátok:
Ezekben a közösségekben a nők voltak az állandó tagok. A férfiak úgy kerültek a közösségbe, hogy minden fiúnak, amikor a kamaszkorba került, el kellett hagynia a szülői házat és vándorútra kelni. Majd keresett egy olyan női jogú közösséget, ahol befogadták. Mivel minden férfinak útra kellett kelni, így minden férfit - aki idegen közösségből jött - örömmel vettek és fogadtak be máshol.
A közösséget az aranyasszonyok és a bírók vezették. Az asszony felelt minden hétköznapi dologért: termelés, közös munka, gyermekek gondozása, tanítása, egészségügyi ellátás és a születések levezetése. A bíró volt a hagyományok őrzője, a szokásjog fenntartója, a közösség védője.
Amikor egy közösség létrejött, építettek egy olyan központi épületet, ahol a bíró és az aranyasszony székelt. Onnan irányították a közösség életét. A nagy családok a közvetlen közelükben foglaltak helyet, a kisebb családok laktak a távolabbi házakban és az egyedül állók a település szélén. Így védték meg a közösséget a bajoktól.
Ezekben a jól szervezett közösségekben, tervszerűen folyt a mezőgazdasági munka. A szántókon termelték a szükséges gabonát, a kertekben a gyümölcsöt és zöldségféléket. Amikor a termények beértek, mindent a közös tárolókba vittek, amelyek a centrumokban voltak. A főzés közösen, az élelem elosztása szintén közösen történt.
A közösségi házban volt a betegek gyógyítására, a születések lebonyolítására alkalmas szoba is. Mindenki közösen vett részt a munkában. A munkamegosztás rotációszerűen biztosította, hogy mindenki mindenben részt vett egyszer, és azt meg is tanulta. Önellátó közösségek voltak ezek. Nem háborúztak egymással, hanem ha a szükség úgy hozta, segítették egymást a szomszédos települések.
Annára, amikor az Arvísurákat olvasta, rendkívül nagy hatással volt, mert rájött, ezek a közösségek a Földön biztosíthatták volna a békét, hiszen a nők általában nem voltak harciasak, csak megvédték magukat a támadásoktól, de sohasem hódítottak. Azért morzsolódtak fel, mert az apajogú közösségek támadásainak állandóan ki voltak szolgáltatva. A végén elvesztették eredeti közösségeiket, mert sok férfit kellett foglalkoztatniuk, hogy megvédjék őket. Egy idő után a férfi többség hatalma oly mértékben megnőtt, hogy elveszítették eredeti arculatukat és olyanok lettek, mint a többi férfiak által irányított társadalom.
Mi volt ezeknek a szerveződéseknek a lényege?
A férfiak nagykorúságuk előtt elhagyták eredeti közösségüket és „világgá mentek szerencsét próbálni”. A magyar népmesék ezt a társadalmi állapotot tükrözik, amikor a mesében a három fiú útra kel, hogy megvívjon a sárkánnyal, találkozzon a boszorkánnyal vagy más próbákon bizonyítsa rátermettségét.
A dolog azért működhetett, mert az emberi társadalomban a férfi mindig uralkodni a nő mindig szolgálni akart, és így a férfiaknak ezt az eredendően agresszív magatartását ki tudták küszöbölni. Ezekben a közösségekben jól szervezett munka folyt. Nem éheztek, nem nyomorogtak a közösség tagjai, mert mindig volt elegendő élelem. Ez vonzotta oda aztán a rabló hadjáratokra építő férfi közösségeket, és ez vetett véget ezeknek a békés, jól szervezett női társadalmaknak.
Amikor eltűntek a Földről, a rovó sámánok megemlékeztek róluk. Így maradhatott írásos emlék, amelyet megismerve Anna azonnal felismerte bennük az ideális emberi közösség lényeges vonásait.
Mit gondolt még Anna ki a következő Világ életéről, amelyet elmesélt Nekem, íme halljátok:
Ő egy ilyen típusú állapotot teremtene a társadalomban. Így biztosítaná, hogy segítsék és ne gyűlöljék egymást az emberek. Ugyanakkor a férfiak vándorlásának rotációja biztosítaná az egészséges genetikai állomány fenntartását. Minden belterjes szaporodás ártalmas, így ennek lehetőségét eleve kizárnák. Ha egy közösségben két fiatal mégis szeretne együtt élni, annak közösséget kellene váltania, hogy a negatív minta ne váljon általánossá, és ez igaz. A dolgok szabályozása miatt lennének olyan ünnepek, amikor az ilyen párokat ünnepélyes keretek között kísérnék át a fogadó közösségekbe, így megszűnne a dolog negatív jellege. Olyan színt adnának a jelenségnek, amely miközben természetes, mégis lehetővé tenné, hogy elkerüljék azokat a káros hatásokat, amelyeket a belterjesség vagy a férfiak agresszív magatartásából származó birtoklási vágy teremtene meg. Minden társadalmi lénynek lenne helye valahol, és mindenki számára nyitott lenne a másik közösség, aki befogadná őket.
Anna feltette magának a kérdést, hogyan szabályozná a deviáns viselkedést?
Ha valaki sokat ártana a közösségnek valamilyen vagy bármilyen negatív viselkedési mintával, akkor azokat a közösség demokratikus döntés alapján kiközösítené. De ez nem jelentené az illető halálát, hanem azt, hogy el kell hagynia az eredeti közösséget - akár nő, vagy a közösségbe befogadott férfi -, és vándorútra kellene mennie ugyanúgy, ahogy a kamasz fiúknak. Mivel minden közösségben lehetnek ilyenek, ezek addig vándorolnának, amíg meg nem tanulnák, hogy a közösséghez alkalmazkodni kell. Az alkalmazkodást nem fizikai kényszerrel érnék el, mint a börtön, hanem azáltal, hogy a közösség nem fogadná el a deviáns viselkedését. És miután újra és újra új közösségbe kellene vándorolnia, előbb utóbb megtanulná, hogy az alkalmazkodás az az egyetlen út, amely békét és nyugalmat biztosít számára, amely otthont ad. Tehát végül megtanulná, jobb alkalmazkodni a szabályokhoz és normákhoz, mint újra és újra felvenni a vándorbotot.
Amikor Anna ezt elgondolta, egy dologgal nem számolt. Mi van akkor, ha ezek a deviánsok, egymással szövetkezve rabló csapatokat alakítanak ki, és azokra a közösségekre törnek, akik őket kivetették magukból. Ne higgyétek, hogy ez nem reális veszély, de az ideálistól mindig távol áll az, amilyen a valóság.
Amikor a rabló csapatok megtámadnák a védtelen asszonyok közösségét, újra és újra fennállhat annak a veszélye, visszaépül az emberi társadalom férfi jogúvá. Vagy gondoljátok, hogy nem? Ugyanilyen okok vezettek a női jogú társadalmak megszűnéséhez és a férfiak elsöprő győzelméhez az asszonyok felett.
De Én kívánom Annának, hogy álmai megvalósuljanak. És ne legyen olyan kényszerhelyzet, hogy a nőknek újra alá kelljen vetniük magukat a férfi önkényének.
Akkor most beszéljünk egy kicsit Anna törvényeiről:
Anna úgy gondolja, az asztrál sík emberi lényeit meg kell tanítani azokra az elemi törvényekre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lények tudják helyüket a Világmindenségben. Ezért minden törvény a szeretetről szólna:
- Szeresd Istenedet, aki megteremtett téged.
- Szeresd a csillagokat és a Naprendszer bolygóit, akik utadon elkísérnek és vezetnek.
- Szeresd a Napot, amely sugaraival éltet.
- Szeresd a Földet, amely otthont ad és éltet téged.
- Szeresd a szüleidet, akik életet adtak neked.
- Szeresd azt az emberi közösséget, amely befogadott, és amely lehetőséget biztosít számodra a fejlődéshez.
- Tisztelj és szeress másokat is, hogy ők is tiszteljenek és szeressenek téged.
Ebben a társadalomban lennének természeti ünnepek, amelyek a Föld változásaihoz, a bolygókhoz, a Naphoz és a csillagokhoz kapcsolódnának. Lennének ünnepek, amelyek a közösség működéséhez kötődnének. Az emberek életéhez (születés, felnőtté válás, halál, eltávozás a közösségből bármely más ok miatt). Például amikor valakit valamiért elküld a közösség, ezeket az ünnepeket a befogadó közösséggel együtt ülnék meg. Aki tehát eltávozik, azt nem kiveti magából a közösség, az nem az ismeretlenbe megy, hanem az őt befogadó közösségbe. A mozgás keletről, nyugat irányba történne, tehát nem fordulna elő genetikai torzulás a belterjesség következtében.
Az emberek életét a szokásjog határozná meg, de ez logikus dolgokat tartalmazna, nem lenne merev álláspont. A közösség a szokásokkal biztosítaná magának az egészséges vándorlásokat, bármilyen okból is történnének azok. Ha például egy közösségben mégis előfordul, hogy két helybeli fiatal esik szerelembe egymással - bár ez, ha a kamaszkor küszöbén történik meg, ritkán fordulhatna elő -, akkor el kell hagyniuk az eredeti közösséget, mert a példájuk leépítené az eredeti közösség normáit. Viszont így nem ártana azoknak, akik szeretik egymást, tehát megfelelő rugalmas megoldást teremtene mindenki számára.
Anna itt sem számol azzal, mi van akkor, ha leendő pár nem akarja elhagyni az eredeti közösséget, hogyan oldaná fel ezt a konfliktust?
Például jutalmazással, vagy más olyan ösztönzővel, amely érdekeltté tenné az ilyen párt az eredeti közösség elhagyására – mondja Anna.
Ha azonban ez olyan mértékű kiváltságot teremtene, amely már túlnő az eredeti célon, akkor elhagyná ezért az eredeti közösséget a többi pár is. Tehát bármilyen szép is egy ilyen idea, mindennek vannak buktatói, amelyekkel számolni kell. Ha a közösség komolyan veszi a szokásjogot, akkor persze egyszerűbb a dolog, de a szokásjogot fenntartani évezredeken keresztül, majd meglátjátok, szinte lehetetlen.
A fiatalok mindig kényszernek éreznek minden szabályt, ezért egy idő után már semmi sem működik úgy, mint korábban, és a szokásjogot úgy elsöpri a többség, mintha ott sem lett volna. Amikor pedig ezek elhalnak, új szabályok kellenek és akkor újra át kell gondolni, mi volt jó, és mi az ami már tarthatatlan.
Én tudom ezt, de Anna végtelenül idealista és a saját kárán fogja ezt megtapasztalni. Tudom korábban voltak olyan társadalmak, amelyek százezer évekig fennmaradtak, de ezek mindegyike diktatórikus volt, még az is, amelyről Anna úgy hiszi, hogy nem volt az.
A JÖVŐ
Szellem: - Most, hogy végleg békét kötöttem Annával és úgy tűnik a kapcsolatunk békés vizekre evez, szeretném megmutatni neki azt, Isten tud békés Világot is teremteni, ha akar. De ehhez olyan társakra van szükség, akik nem mondanak ellent Nekem, mint ő. Ha félreértelmezi a szerepét és meg akar Engem óvni minden bajtól, akkor olyan dög unalom fog az életben érvényesülni, amely miatt nem érdemes megszületni. De hogy lássa, nem vagyok semmi jónak elrontója, kitaláltam számára egy olyan közösséget, amelyben az engedelmesség a dolgok lényege, és ha ez beválik, akkor az embereknek nem kell többet szenvedni. De ha nem, akkor jön az Én régi receptem.
Tudom, ez sokakat elborzaszt, de nézzétek meg, hogyan csámcsognak az emberek minden kis híren, sztorin, ami velük történik meg.
Hogyan tudnátok hát létezni érzelmek és szenvedélyek nélkül, hiszen ez a lényegetek. Amikor az emberből kihuny a szenvedély, olyan lesz, mint a többi lényem, végrehajtó, mert nekik már semmi sem okoz érzelmi traumát, csak el vannak, mint a befőtt. Tehát, ha ti is ezt akarjátok, akkor legyen meg a ti akaratotok - mondja nektek a ti Teremtő Istenetek. De azután ne siránkozzatok és ne háborogjatok, hogy semmi izgalmas nincs az életetekben!
Sem felfedezés, sem háború, amely ugyan borzalmas, de annyi tudással tölt fel benneteket, mint semmi más.
Most pedig elmondom, milyen lesz az új társadalom, amelyet Én a Teremtő Istenetek tervezek nektek:
Amikor valamennyien Nálam lesztek, akkor már biztosan el tudjátok dönteni, Annával tartotok, vagy csupán Velem?
Aki vele tart, arra boldog és unalmas élet vár, aki Velem, annak az élete tele lesz izgalmakkal.
Lehet diktátor, alattvaló és minden más, amit csak akar.
Ha csak egyetlen egy ember is őt választja, akkor indul Anna unalmas, de békés társadalma. Úgy rendezi be ezt, ahogy ő akarja. De ha mégis kiderül róla, hogy az embereknek más kell, akkor majd az történik, amit Én eltervezek a számukra.
Ámen
