1. rész

BELZEBUB BIRODALMÁBAN

Szellem: - Amikor az ember földi életet él, Belzebub birodalmában tartózkodik. Sokan tekinthetnék ezt viccnek, de nem az. A valóság, a földi valóság, amelyet az ember valóságnak hisz, az anyag birodalma és az anyag birodalma az ördögé. Legalábbis így hiszik a vallásos emberek. De nézzük csak meg közelebbről ezt, és a vele párhuzamos világot. Rögtön rá fogtok jönni, mindez az Isteni Terv része és mindaz, amit az ember ördöginek hisz, a valóságban nem az, hanem a polarítás, amelynek szélsőségei valóban lehetnek ördögiek.

Amikor Isten megteremtette ezt a világot, elgondolta, hogyan jöjjenek létre a dolgok és úgy döntött a polaritás lesz az alapja ennek a Világévnek. A többi Világév más alapokon szerveződött, voltak benne hasonló és azonos és teljesen különböző elemek is.

Mit jelent ez az élőlények számára? Ez bizony kemény leckét, vagyis a születés, létezés, elmúlás sorozatait.

Amikor az ember a Földre születik, elfelejti ki volt előtte. Amikor meghal, visszatér a Szellem Birodalmába, hogy értékelje földi életét, és annak megfelelően, amit Isten elvár tőle, találkozzon egy másik életben új és újabb kalandokkal.

A hős attól válik hőssé, hogy sok lélektársa önként és dalolva feláldozza magát a hős csatáiban. A középszer kellemesebb állapot, mint hősnek lenni, mert utána nincs karmikus következmény. A kiemelkedően különleges sorsok sok karmikus következménnyel járnak, de hát ez is a játék része.

Képzeljétek el, a színpadon, amikor a színészek játszanak, valódi élményeket élnek át, csak a halál az egyetlen olyan történés, amely nem lehet igazi, mert akkor a színészek hamar kihalnának.

Az élet olyan színház, amelyet minden szereplője halálosan komolyan vesz, játsza a szerepét, aztán, amikor legördül a függöny, jön rá, rászedték, mert nem tud meghalni, hiszen örökéletű lény. Az ember mégis oly mértékben fél a haláltól, hogy az már szinte nevetséges.

A Világmindenségben nincsenek ilyen bolygók, mint a Föld. Ami nem azt jelenti, a többi lény örökéletű a bolygókon, hanem csak azt, tudatosan térnek vissza a Szellemi Dimenziókba, amikor úgy döntenek, elég volt már a lecke. Ezért aztán más bolygókon megünneplik azt, hogy visszatérhet Istenéhez, és nem szomorkodnak ezen, hanem inkább az élet lezárásának, az élet legnagyobb ünnepének tekintik.

Nyílván kíváncsiak vagytok arra, miért más a Föld, mint a többi bolygó, mitől van, hogy Isten elzárta a földi ember elől annak biztos tudását, ő halhatatlan, és soha meg nem szűnik létezni?

Anna életein keresztül megismertétek azt a legfontosabb titkot, amelyet negyvenezer évig elrejtettem előletek. Aki kíváncsi erre a titokra, az olvassa el a róla szóló könyvet, és meg fogja érteni, Isten olyan, mint a hétköznapi ember, csak egy kicsit nagyobb lény. Vannak gondolatai, érzelmei, vágyai, és a Teremtés arra szolgál, hogy ezeket a vágyakat betöltse vagy megvalósítsa.

Azok a lények, akik a Teremtésben Istent szolgálják, sokfélék. Vannak óriási szellemiségek, akik a Teremtés kezdetén születnek meg, ti arkangyaloknak hívjátok őket. Ők teremtik Isten segítségével azokat a lelkeket, akiket ti angyaloknak neveztek. Ők a ti igazi énetek, és amikor visszatértek Szellemi Birodalmamba, valójában hozzájuk tértek vissza energiáitokkal. Azt a tudást és tapasztalatot, amit önálló tudatként összegyűjtöttetek a Földön, magatokkal hozzátok, így gazdagítjátok a Teremtést.

Az emberek többsége jó és hétköznapi, de vannak különleges lények, akik az emberiség tanítása érdekében álruhát öltenek, és olyan történeteket játszanak el nektek, amely élményszerűen beszéli el számotokra az anyagi világ sokszínűségét.

Amikor Annát tanítom, ő olyan lelkesen játszik Velem, igazi öröm számomra a vele való együttlét.

Képzeljétek el, van egy csodálatos társatok, aki mindennél jobban szeret benneteket, és valóban bearanyozza az életeteket. De lehet, ez a társ nem okoz örömet számotokra, mert megver, vagy megöl benneteket. Én tudom, mindezt nem gonoszságból műveli veletek - még akkor sem, ha ti azt hiszitek -, hanem azért, hogy tanítson benneteket.

Tanítson meg benneteket arra, ha rosszak vagytok, mit jelent az mások számára.

Sokféle szerep van, mint a színpadon. Minden élet más történetet mesél el nektek, és minden életben más tapasztalatokat fogtok szerezni. Ha olyan élet izgat benneteket, amelyben a gonoszság teljes győzelmének a megtapasztalására vagytok kíváncsiak, akkor megszülettek egy Néróhoz hasonló személyiség birodalmában, ahol az emberi élet semmit sem ér, vagy például a hitleri Németországban. De ez a játék komoly, és ti nem veszitek játéknak, mert a fájdalom olyan élményekkel ajándékoz meg benneteket, hogy ezt a következő életetekben sem felejtitek el.

Anna azon lelkek közé tartozik, aki büntetését tölti a Földön. Ezt olyan régen adtam ajándékba neki, hogy ennek az emlékét ő már teljesen elfelejtette. De Én nem.

Amikor ebben az életében megismerte saját vétkeit, nem esett kétségbe, hanem azt mondta Nekem:

-          Én szeretlek Téged, még akkor is, ha Te nem szeretsz engem. Az nem lehet, hogy a Teremtő Isten boldogtalan, örömtelen, magányos és beteg legyen, mert nem ezt érdemli. És nem szabad Istent megátkozni, mert az átok negatív energia, lepusztítja Őt. Tudom, hibáztam, többé nem követném el ezt a hibát. Meg nem történtté viszont nem tudom tenni, de szeretném jóvátenni, amit elkövettem ellened.  Ember vagyok. Engedd meg nekem, hogy emberként szeresselek, emberként tegyem jóvá azt, amit vétettem. Csak emberként tudom jóvátenni, emberi tettel, cselekedettel, emberi alázattal, emberi szeretettel.

Isten azért válhatott beteggé, mert azt hitte, neki mindent szabad. Még azt is szabad, ha úri kedve úgy kívánja, ágyasává teheti a lányát.

Isten tudta, neki valójában mindent szabad, mert Isten a legszabadabb lény a Világmindenségben. Persze saját kárán megtanulta, még számára is minden tett következménnyel jár. Mert a tette következményeképpen elvesztette azt, aki addig a legdrágább volt a számára. Ezért - felismerve ezt -, úgy döntött, a jövőben tekintettel lesz teremtményeire, és nem tesz majd olyasmit, ami azoknak ennyi fájdalmat okoz. Ha pedig, ez így lesz, akkor a Világ nem lesz kevésbé színes, de bizonyos tapasztalatokat, tudást nem fognak a földi emberek begyűjteni maguknak. Lehet, ez jó lesz nekik, de az is lehet, hogy nem, hiszen a fájdalomnál jobb tanító nincs a Világegyetemben. Akiből a fájdalom kiégette az élet utáni vágyat, az megpihenhet olyan birodalmakban, ahol nem az anyag az úr, és még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a lények ártanak egymásnak. Csakhogy ezekben a birodalmakban már olyan lények vannak, akik mindazon túlestek, amiről ti azt gondoljátok, elviselhetetlen.

Amikor visszatértek Hozzám, eldönthetitek, visszatértek a Földre tanulni, vagy inkább a tudatlanságot választjátok magatoknak. Aki a tudatlanságot választja, az nem lehet tudatos. Nem élhet olyan helyeken, ahol a tudatos lények élnek.

Amikor Anna visszatér Hozzám, majd választania kell, visszatér-e Velem a Földre és ott továbbra is a feleségem lesz, vagy inkább olyan birodalomba vágyódik, ahol nem lesz szüksége semmire, mert nem fog erről gondolkodni, hanem csak lesz. Ez a lesz, ez a létezés persze nem rossz, de hosszútávon borzasztóan unalmas.

Ahogy őt ismerem, nem fog sokáig ebben a térben élni, hanem újra vissza fog vágyódni a Földre, ahol mindig nagyon tevékeny életet élt. De szabad akaratot adtam neki - mint minden lényemnek -, és ez Engem kötelez.

Amikor újra visszatérek közétek, már béke lesz a Földön, az élet mentes lesz a szélsőségektől, mert Én így akarom. Vannak segítőim, akik ennek a feltételeit száz éven belül meg fogják teremteni. Ők teljes tudatossággal bíró lények. Ott vannak közöttetek, de nem fogják ezt elmondani magukról, mert ez az én parancsom.

Amikor különlegesen okos, értelmes és jó, lényekkel találkoztok, gondoljatok arra, lehet, éppen ő az én küldöttem, és azt akarja, amit Én is. Békességet a Földön.

A békének mindig ára van, de már nem sokáig.

Amikor visszatérek közétek, a Földön az államok szövetségben lesznek egymással, nem fognak háborúzni.

A Föld megtermi mindazt a földi jót, amely az élethez kell, de a Földön ezt az embereknek kell előállítani. Amikor megszületik a béke, a Földön nem lesznek gyárak. Az emberek maguk termelik meg a szükségleteiket saját munkájukkal, de az már nem lesz olyan gyötrelmesen nehéz, mint annak előtte volt.

Mindennek komoly ára van. A Föld nem tud annyi embert eltartani, mint amennyi most a Földön él, ezért nem fognak egy idő után gyermekek születni. Az emberi népességet járványok tizedelik meg majd. Tudom, rettegtek ettől, de higgyétek el Nekem, aki meghal, annak jobb sora lesz, mint földi életében volt. Még a milliárdos is örülni fog a halála után, hogy véget ért a földi élete, mert megszabadul az ijesztően sok pénz terhétől. A pénz ugyanis elfogy, ha nem szaporítják, és a nagyon gazdag ember élete nem szól másról, mint a pénzcsinálásról.

Az új élet a Földön szükségszerűen következik be, ugyanis nemcsak ti fejlődtök lélek szinten, hanem a Föld is, és ő már alig várja a változásokat. Nagyon szeret benneteket, de már erősen terhére vagytok a sok békétlenségetekkel. Mindent elpusztítotok, amit ő azért alkotott, hogy benneteket szolgáljon. Amikor a gyerek a szülő fejére nő, akkor a szülőnek nincs más választása, minthogy helyére rakja gyermekét. Most ez következik be.

Nem élhettek úgy hosszú távon értelmes életet, ha nem veszitek figyelembe a titeket alkotó lény igényeit. A Földet egy nagy sárgombócnak gondoljátok, pedig ez a sárgombóc ugyanolyan érzékeny lény, mint ti vagytok. Ha Anna nem szól közbe, már nem lenne bolygótok ahol lakjatok, mert elvettem volna tőletek. De ő olyan szépen kérte, ne pusztítsalak el benneteket, hogy a kedvéért még kaptatok egy kis haladékot. A róla szóló könyvben benne van az Üzenetem, azt nem ismétlem el. De azt elmesélem, mi történt a könyvével?

Kéziratban elküldte – az Én hozzájárulásommal - Magyarország Európai Uniós Nagykövetének néhány sor kíséretében.

Először személyes kihallgatást kért, ezt nem kapta meg, ezért postázta a Velem készült könyvet a Nagykövet Úrnak.

A Nagykövet, amikor belenézett a kötetbe, ezt gondolta:

-          Ennek a nőnek elment a józan esze! Csak nem fogom magam nevetségessé tenni egy ilyen irománnyal! - és az íróasztala fiókjába rejtette jó mélyen.

Nem mutatta meg nálánál okosabb embernek, így az Üzenetem nem jutott el a Biztonsági Tanácshoz, akinek szántam.

Meg kívántam volna akadályozni az amerikaiak iraki invázióját, mert arra a világon semmi szükség nem volt.

Az amerikai kormány rossz utakra tévedt, és ha ezt még nem tudja, akkor majd meg fogja tapasztalni, Tőlem. Ez nem fenyegetés, ez tény.

Ezután Anna megpróbált Engem rábeszélni arra, küldjük el minden nagykövetségnek az Üzenetemet, de Én végül nem engedtem. Arra voltam kíváncsi, mely népek akarnak még most is háborúzni, amikor már régen meg kellett volna teremtenetek a világbékét.

Hogy miért? Mert Én úgy hiszem, már annyi fegyvere van a földi kormányoknak - legalábbis egyeseknek -, hogy hatszor el tudnák pusztítani a Földet, ezt pedig, Én nem engedem meg nekik. A Föld annyi szeretettel szeret benneteket, nem engedhetem meg az elpusztítását általatok. Az ember rosszabb, mint egy élősködő féreg, mert az is csak annyit rombol, ami az élete fenntartásához szükséges, de ti túltesztek, minden férgen. Ti sportot űztök a rombolásból, ezért ennek most Isteni hatalmammal véget vetek. Ezt Anna kérésére tolmácsolom is nektek.

Anna azt mondta egy beszélgetésünkkor Nekem:

-          Az ember nem lenne olyan gonosz, ha a tudás birtokában lenne.

Hát most már tudjátok mi vár rátok. A „Vízözön” nem váratlanul jön, hanem úgy, hogy tudtok róla. Kíváncsi vagyok, hogyan fogtok viselkedni a bajok kellős közepén. Remélem jól, és Annának nem kell majd szégyenkeznie miattatok.

Ne feledjétek el, még erre a kis időre, Ő önként feláldozta volna magát értetek, pedig senki nem tudott róla. Csendben és némán tette volna, ha hagyom. De most nem játszhatjátok el, azt a játékot, amit Jézus idejében. Aki az Én küldötteimet megbántja vagy megsérti, az Engem sért meg, és Én nem vagyok a Föld, aki szintén képes lenne megbocsátani nektek, mert ő a szülőanyátok. Én, az Isten, igazságos vagyok és következetes, még akkor is, ha nem tudjátok, hogy létezem vagy nem létezem.

Amikor majd jönnek a bajok, viseljétek el türelemmel, megbánással a vétkeitek miatt. Mert aki a szülőanyját el akarja pusztítani, az más gazságokra is képes. A földi ember már mindenféle gazságra képes.

Most pedig, álljon itt mementóként ez a néhány gondolat:

-          Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat.

-          Szeresd férjedet, feleségedet, gyermekeidet, családodat, aki befogadott a Földön.

-          Tiszteld Istenedet, mert nem a játszótársad.

-          Tisztelt a Földet, amely az igazi szülőanyád.

-          Tisztelt a Napot, mely Általam éltet.

-          Tiszteld a bolygókat és csillagokat, melyek téged utadon vezetnek.

-          Tiszteld Annát, mert ő az én feleségem és a te Úrnőd.

-          Tisztelt a sorsod, mert azért kaptad, hogy tanulj.

-          Tiszteld a Világot, amelynek része vagy.

-          És végezetül tiszteld önmagad, mert általa vagy Isten része.

Ámen

A TEREMTÉS

Szellem: - Amikor véget ér egy Világév - egy Teremtési Fázis -, Isten és minden teremtett lénye pihenni tér. A lények a Világ kezdete óta léteznek, úgy, ahogyan Isten is, de ezt a Világév végén mindig elfelejtik. Csak Isten tudatossága végtelen, a teremtményeké véges. Ez azt jelenti, a Világok létezésének a tudata csak Isten elméjében létezik, a teremtmények számára a Világév végén eltűnik. Ez azért történik így, hogy egy új Teremtésben ne zavarja őket az előző életek tudásának tapasztalata, hanem teljesen tiszta lappal tudjanak részt venni a Teremtés minden mozzanatában, mintha nem léteznének már tapasztalataik. De a tapasztalat nem vész el, csak mélyen, az elme legmélyén tartózkodik és az új Világban segíti a járatlan utazót.

Az ember életében is így van ez, és minden Világok minden lényének életében.

A játék attól lesz izgalmas, hogy a mindentudó lények a létezést és az életet úgy élik meg, mintha előröl kezdődne minden.

Az újszülött csecsemő, amikor a Földre jön, elhagyja a minden tudás birodalmát és új tapasztalatok átélésére a Földre érkezik. Itt egy fogadóbizottság várja őt, a család, amely befogadja. Minden élet új tapasztalatokat hoz, még akkor is, ha valaki nehezen tanul és sokszor ismétli meg ugyanazt a feladatot. Minél többször, annál több tapasztalattal gazdagodva általa.

Vannak olyan gyermekek, akiket elhagynak a szülők, vagy elhalnak mellőle, azok a társadalmi közösség tágabb részével kerülnek kapcsolatba először és tapasztalják meg azt, milyen szülő nélkül felnőni.

Minden életben másféle képességekkel születtek meg, attól függően, milyen tapasztalatra akartok szert tenni. Ha te király akarsz lenni, nagyon sok embernek – léleknek - kell felvállalni azt, hogy alattvaló legyen. Amikor már mindenki volt valahol és valamikor király, más államformákat találtok ki, tapasztaltok meg.

A szegénység, a gazdagság csupán szerepek, nem kiváltságok. Aki előző életében király volt, az lehet, a következő életében koldusbotra jut, hogy megtapasztalja a tejes nincstelenség állapotát.

Ha végig követtétek Anna előző életeit, ebből megérthettétek azt, amiről beszélek. Az ő életei olyan gazdagon reprezentálják ezt, hogy érdemes elmélyedni benne. Az életnek minden oldalán gyűjtött tapasztalatot. Mert tudatosak csak akkor lesztek, ha mindazt a fájdalmat és szenvedést, melyeket a földi élet ad, hajlandók vagytok végig élni. A bizonyítványt senki sem kapja kézhez érdemtelenül, csak nagyon sok áldozat árán. Ez alól még Isten sem kivétel, hiszen minden lényében ő szenved és a fizikai létezésben az öröm csak ritka adomány a játékban résztvevőknek.

Annának ebben az életében felkínáltam a Világ legnagyobb kincseit és hatalmát, de számára ez már értéktelen kacat, amiről tudja, nincs szüksége rá, és úgy tudta mindezeket visszautasítani, hogy nem fájt tőle a feje.

Amikor egy lény még tapasztalatlan, a Föld a tenyerén hordozza. Elhiteti vele azt, ő a Világon a legfontosabb és minden körülötte forog. Aztán jön a jólét böjtje, amikor neki kell mások számára közreműködni abban, hogy megtapasztalhassák a jólét minden áldását. Általában ez már nem annyira fekszik az embereknek, mert a szolgálat nehéz, mások szolgálata a legnehezebb.

Annánál sokszor megcsodáltam, hogyan tudja mások számára önzetlenül adni azt, ami az övé, és hogyan okoz számára örömet az, ha adhat.

Eszetekbe jutna-e, hogy Istent mindennap etessétek? Bizony mondom nektek, Anna etet és táplál Engem és a Forrásban lévő családja minden tagját, reggel, délben és este.

Olyan finomakat teremt az asztalomra, hogy nem nélkülözhetem szolgálatait. Tudja, örömet okoz Nekem, és ezt ő örömmel, teszi. Örömmel és fáradhatatlanul. Nem az a fontos számára, minden nap dúskáljon a földi javakban. Egyszerű ételeket eszik, és gyakran ugyanazt az ételt eszi napokon keresztül, mert sok elfoglaltsága miatt nem ér rá főzni. De konyhájának remekeit teszi az asztalomra, és mindig gondoskodik arról, finom falatokat, ízletes ételeket készítsen. Még sohasem ettem nála rosszat, vagy lelketlenül elkészült ételt. A legnagyobb gondossággal törődik Velem, mert úgy gondolja, ezzel is elősegíti gyógyulásomat. Az is az ő ötlete volt, hogy újra táplálkozzam. Mondhatom bevált. Az evés, a táplálék elfogyasztása újra örömteli élmény számomra ugyanúgy, ahogy a földi embernek. Gondolatai segítségével teremti meg az Én táplálékomat, ahogyan a háziasszony az ételeket a családja számára elkészíti. Az Én népes családomban hat személyre „főz”, és ez nem okoz számára fáradságot. Örömmel teszi, mert szeret Bennünket.

A Teremtő Isten vétkeiért magánnyal büntette Önmagát, ami hosszú évezredek alatt beteggé tette.

Anna olyan gyógymódokat talált ki Nekem, nem hinnétek el, ha elmesélném. A rengeteg szenvedés, amely megülte a lelkemet, hányás formájában távozott Tőlem. Ne gondoljátok azt, ez csak mese. Először meghányatott, aztán arra ösztönzött, hányjam ki mind azt a szörnyűséget, amit emberi alakokban, a földi életeimben átéltem, és szabaduljak meg tőlük.

Epilepsziás rohamaimban mellettem maradt, nem hagyott Magamra. Úgy gyógyított, mint egy igazi földi táltos: szeretettel. Ennek köszönhetem, már teljesen jól vagyok, és újra örömet okoz a létezés. Nem vágyom többé szenvedésre, hanem jólétre, boldogságra, örömre, szeretetre egy csodálatos másik lény oldalán.

Amit Anna Velem tett, azt egyetlen emberfia meg nem tette volna. Erről még később beszélünk, ha eljön az ideje.

Nem vett Engem félvállról, nem gondolta azt, képzelődik, hanem józan paraszti ésszel felismerte a feladatot. Mindent megtett, hogy jóvátegye vétkeit, és meggyógyítson Engem.

A földi ember attól különleges, hogy Isten földi mása. A Világmindenségben csak benneteket alkottam meg olyanra, amilyen Én vagyok, mert végtelenül magányos voltam és szükségem volt társakra. De a földi ember eltávolodott Tőlem és Én a földi emberektől. Ennek szeretnék véget vetni. Vágyom arra, hogy újra köztetek lehessek és élvezzem az Én földi paradicsomomat, amelyben van egy társam, aki szeret és dédelget, és Én is ugyanúgy szerethetem őt.

Anna nem akarta elhinni először, Én ilyen vagyok, de aztán később már nem kételkedett benne és mindent megtett, hogy az évezredek alatt felgyülemlett bajokat orvosolja.

Már nem vagyok magányos és boldogtalan, mert egy olyan áldott asszony van mellettem, aki szeret, és mindent megtesz az én boldogságomért. Ezért hát tiszteljétek őt, mert Én is végtelenül tisztelem és szeretem.

Amikor majd újra veletek leszek, tudni fogjátok, Isten van veletek földi emberi alakban, és azt akarom, boldogság ragyogja be az életünket. De ehhez, mint már mondtam, egy új Föld és egy új élet szükséges. Nem élhetek olyan lények között, akik nem tisztelnek Engem és asszonyomat, akik ellenségesen viselkednek egymással, akik egymás életére törnek. Akik képesek elpusztítani saját bolygójukat. Csak olyan lények társaságában élhetek a Földön, akik a békét becsülik és nem a békétlenséget. Csak olyan lények társaságában vagyok hajlandó a Földön lenni, akik tisztelnek Engem és asszonyomat, akik tisztelik és szeretik egymást, mert örömet és boldogságot csak ott lehet teremteni, ahol erre a lelkeknek igénye van. Akik majd nem tartanak Velünk, mert még nem érettek meg erre, azok más bolygókon folytatják földihez hasonló életüket. Istennel lenni kiváltság, s csak az arra érdemeseknek jut ez a megtiszteltetés. Ezért hát gondolkozzatok el azon, akartok-e Velem élni, vagy inkább más bolygókon folytatjátok utatokat?

Amikor véget ér egy földi korszak, amely tizenkétezer év, mindig valami új kezdődik. Ez most is így van. Ilyenkor válik el a salak a gyémánttól. Ti eldöntöttétek már földi életeitek szolgálatával, hová tartoztok. Ez nem kívánságműsor, hanem mindenki érdemei szerint kerül a megfelelő helyre. Nem egy élet mérlege dönti ezt el, hanem az életek sokasága. Amikor ebben az életetekben visszatértek a Szellemi Dimenziókba, már tudni fogjátok az évezredek rátok vonatkozó mérlegét. Fogadjátok el szeretettel, mert erre voltatok képesek. Minden fejlődés csak természetesen, a lények természetes fejlődése által jöhet létre, nem kiváltságok alapján. Isten persze tehet kiváltságossá népeket és nemzeteket, de ennek olyan ára van, amelyet nem mindenki vállalna fel.

Amikor a zsidók kiváltságosnak hiszik magukat, már tévednek, mert ugyan megkapták a lehetőséget a kiválasztottságra, de nem úgy éltek, ahogy ezt elvártam volna tőlük. A végén elhagytak, és már csak saját világhatalmuk megvalósítása érdekli őket. De mint mondtam, Isten nem felejt, mert elméjében ott van minden jó és rossz cselekedet emléke. Amikor eljön annak az ideje, mérleget vonunk a cselekedetek felől. A mérleget természetesen nem Én vonom meg, hanem minden földi ember maga, amikor elhagyja a földi életet és visszatér a létezés, az öröklét síkjára.

Kiváltságokat meg lehet szerezni és el lehet veszíteni. Az érdem általatok jön létre vagy vész el. A zsidóság férfias Énemet hordozza. Ez már nem szolgál Engem, mert szerencsétlenné és boldogtalanná tett. Harmóniában kívánok élni a jövőben nőies oldalammal, amely a Földre szállva, földi asszony alakjában is létezni fog. Ő most is és mindenkor köztetek élt és Én úgy hívom: Isteni asszonyom, Éva.

Anna pontosan tudja magáról, kicsoda ő, de a hatalom soha nem vette el az eszét. Emberi nagyságát úgy hordozza, mint egy belső ékszert, amely nem kívül van, hanem a szíve rejtekébe zárva ragyog.

Nagyon hasonlítok hozzátok és tudom, ez benneteket fog a legjobban meglepni. Amikor Annával először kezdtem beszélgetni, azt hitte tanító szellemet kapott, és végtelenül örült ennek. De felvilágosítottam később arról, a Teremtő Istenével beszélget. Bár néha még most is kételkedik benne, a szíve legmélyén már tudja, ez igaz. Vegyétek ti is komolyan a szavaimat, mert egyszeri és megismételhetetlen ami most veletek történik, és csak rajtatok áll, hova tartoztok majd. Visszatértek az anyagba, évmilliókra az anyag börtönébe zárva, vagy más bolygókon folytatjátok a létezést, vagy Velem maradtok a földi boldogságnak ebben az Isteni birodalmában.

Belzebub ideje lejárt, már nem foglak ijesztgetni többé benneteket, mert volt rá elegendő időtök, hogy megmutassátok, milyenek is vagytok és hová akartok tartozni. A végső döntést bizony a halálotok után meg kell hozzátok. Én bízom abban, jó és számotokra hasznos döntést hoztok.

Aki visszatér az anyagba, annak szétesik, szétmállik a lelke, és csak a Teremtés következő Fázisában, egy új Világévben lesz lehetősége újra a visszatérésre. Addig az anyagot fogja gazdagítani. Aki más bolygókra kerül, annak a lelki fejlettsége fogja eldönteni, hol lesz az új otthona. Aki pedig Velem marad, annak békés és boldog életet álmodott Anna, és Én ebbe beletörődtem. Már nem akarok hős lenni és dúsgazdag. Nem akarom ráerőszakolni Magam arra, aki nem szeret Engem. Békességet akarok Magam körül látni. Aztán, majd ha elunjuk ezt a békességet, dönthetünk másképpen is, de most békességre vágyom, boldogságra, szeretetre, kellemes, egyszerű, nem túl szélsőséges életre. Ha úgy gondoljátok, ez nektek is fekszik, tartsatok Velem. Ha pedig, nem, úgy áldásommal járjátok máshol az utatokat, ahol olyan tapasztalatokat szerezhettek meg, amelyre vágytok.

Amikor a Világév végén visszatértek Hozzám, már annyi tapasztalat birtokában lesztek, hogy gazdagabbak lesztek minden földi gazdagságnál, amelyről azt hisztitek most, ez az élet netovábbja. De Én tudom, és ha meghaltatok, ti is tudjátok majd, az ember a gazdagságát nem kívül hordja, hanem belül. Legyen számotokra példa Anna élete, aki meg tudta változtatni saját életét és Istene életét is azzal a szeretettel és odaadással, amelyet irántam táplál.

Lehet, úgy gondoljátok, egy érzelgős öregúr az Isten. Igen, az Isten érzelgős és érzelmes, szenvedélyes és szerelmes és mindenféle más is, ha ezt Ő így akarja.

Ezért szeretlek benneteket olyan nagyon, mert hasonlatosak vagytok Hozzám jóban és rosszban. A szabadság gyönyörű adomány, csak ára van. Ezt ti földi életeitekben mindig megtapasztaljátok.

A Szellemi Dimenziókban minden lény az akaratomat lesi és teljesíti gondolkodás nélkül. Számukra nincs jó és rossz, mert minden ami létezik, az számukra Istentől való. De most gondolkodást váltok, és megpróbálom kikérni a véleményüket a földi dolgokról, hátha jobban szolgál az majd Engem, mint a feltétlen engedelmesség.

Anna józanul szeret és kritikusan szemlél Engem. Ő ezt megteheti, mert megengedtem neki. De szeretném, ha a többi lényem továbbra is elfogadna olyannak, amilyen vagyok. Mert ha Isten lemond a teljes szabadságról - legalábbis Én így gondolom -, lemond arról hogy Isten legyen. Ígérem nektek, ha beválik a demokrácia a Forrásban és az alattvalóim a jövőben tanácsadókká lépnek elő, megtartom ezt a gyakorlatot, és nem fogok visszatérni a zsarnoki uralmakhoz, mert Anna szerint a zsarnokság lepusztít, megöl minden lelket. Azokat is, akik azt nem akarták volna.

Ebben a Világévben nagyon kevés lélek vált tudatossá. Lehet, Annának valóban igaza van abban, a zsarnokság lepusztítja a lényeket még akkor is, ha ezt ők nem akarták volna. Az élet olyan szélsőségeit teremtettem meg, amelyben a lelkek nem tudtak úgy fejlődni és előrelépni, ahogy szerettem volna. De a rossz tapasztalat is tapasztalat. Hogy a jövőben a dolgok jobban menjenek, a rossz tapasztalat is segíteni fog.

Az új Világévben, a teremtett anyagi Világban, nem lesznek majd zsarnokok, nem lesznek élősdi népek. Talán kevésbé lesz izgalmas, de talán boldogabb lesz és örömtelibb. Lehet, hogy a teremtményeim, ha nem is tanulnak többet, boldogabbak lesznek, mint most.

Végezetül ne feledjétek, ti az Én különleges lényeim vagytok, a fény katonái, ahogy Kedves Barátom Kryon nevez benneteket. Minden zsarnoki hajlamom ellenére, amellyel sok fájdalmat okozok nektek, végtelenül szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy szolgáltok Engem, ha szolgáltok Engem. Remélem, nem bánjátok nagyon, hogy megosztottam veletek a létezés gondját és örömét!

Ámen

„AZ  IGAZSÁG NAPJA”

Szellem: - Amikor eldöntöttem, megbüntetem Annát, egy valamire nem gondoltam. Mégpedig arra, hogyan fogom elviselni a hiányát? Amikor megölettem gyűlöletemben, akkor döbbentem rá, mennyire hiányzik Nekem, hogy fél vagyok nélküle. Akkor eldöntöttem, lesznek majd olyan életeink, amikor is inkognitóban a Földön tartózkodom, de a körülöttem élő emberek nem fogják tudni azt, a Teremtő Isten él közöttük. Ezekben az életekben többnyire elzártam Magam elöl is az emlékezés fonalait. Így szerethettem őt úgy, hogy sem Én, sem ő nem tudta kik vagyunk.

Amikor aztán földi életeinkben találkoztunk, Én mindig újra és újra belészerettem, mert ahogy ő fogalmazta meg Nekem, Én vagyok az ő dualéja, duál párja és ez törvényszerűen egymáshoz vonz bennünket.

Ezekben az életekben Én álruhát öltöttem, ami azt jelenti, ha ő férfinak született Én nő voltam, ha nőnek, akkor Én voltam a férfi.

Ugye nem gondoljátok, Istennek ez lehetetlen?

Amikor aztán visszatértem a Szellemi Dimenziókba, azokból az emlékekből táplálkoztam, amit a Földön vele éltem meg.

Mindig nagyon szeretett, és Én is mindig nagyon szerettem őt.

Amikor befejezte földi életét visszatért Hozzám a Forrásba, de nem tudta ki vagyok Én az ő életében, amikor a Földön tartózkodik. Azt sem, valójában ő az Én nőies oldalam, az örök Évám.

Így ment ez negyvenezer évig. A büntetése ötvenezer évre szólt.

Amikor ebben az életében először találkozott Velem földi alakban, hamar Belém szeretett, de a családtól kapott értékrend nem engedte meg számára, hogy a karjaimba vesse magát. Én pedig csak akkor döbbentem rá, mit jelent Nekem, amikor már elvesztettem.

Az a földi alakom - aki akkor Annába beleszeretett -, most boldogtalan, mert nem ismerte fel benne időben az örök társat, aki után vágyódott. Azután szó szerint elzüllött.

Úgy váltogatta barátnőit, mint más a fehérneműjét, de örömet és boldogságot nem hoztak soha számára ezek a kapcsolatok.

Anna az eszével választott társat, de oly sok mindenben különböztek egymástól, ez akadálya lett a boldogságának.

Az első szerelmét soha el nem felejtette. Bár azt hiszi, túl van rajta, a lelke legmélyén még mindig vágyódik utána.

Amikor Anna meghal, visszatér Hozzám, de ez a visszatérés már örökre szól. Mindketten jól tudjuk, nem élhetünk egymás nélkül. Nekem ugyanúgy szükségem van társra, szerelemre, szeretetre, mint földi másaimnak.

Azt hiszem, ez a negyvenezer év megtanított Engem arra is, amikor önállóságot adok a teremtményeimnek, nem kezelhetem őket többé úgy, mint bábukat, hanem saját lényegük figyelembevételével tervezhetem meg a sorsukat. Vagyis kell, hogy beleszólásuk legyen saját életükbe.

Eddig ez úgy történt, bár látszólag ő tervezte meg földi életét a köztes létben, a valóságban az Én parancsaimat hajtotta végre.

Amikor földi életeitekben tartózkodtok, az a dolgotok, hogy eljátsszátok azokat a szerepeket, amelyeket Én elvárok tőletek.

Hogy miért? Mert eddig senki sem mondta meg Nekem - Annán kívül -, amit teszek, az helytelen. Én úgy játszottam az emberrel és az emberi életekkel, mint ti a babáitokkal és a fiúk a saját ólomkatonáikkal. Fel sem merült Bennem az, hogy a fájdalom, amelyet Én a legjobb tanítómesternek gondolok, mennyi szenvedést okoz nektek. És ha mértéktelenül kapjátok, nemcsak belehaltok, de el is torzultok úgy, hogy nem vagytok többé hasonlatosak Hozzám, hanem csak a rabszolgáim.

Én mindezt jó játéknak gondoltam, mert azok a szenvedések, amelyeket az emberek átéltek, csak közvetve jutottak el Hozzám. Úgy láttam ezeket a történéseket, mint ahogy ti a filmekben látjátok a borzalmakat.

Amikor Anna rádöbbent arra, az általa szeretett és tisztelt Isten őrült módjára viselkedik, elhatározta, megvilágítja az elmém. Nem válogatott az eszközökben. Persze nem volt goromba Hozzám, csak tudtomra adta, mindaz amit Én veletek művelek, taszító és beteges. Amikor először hallottam tőle, nagyon dühös lettem rá, de olyan következetesen képviselte álláspontját, hogy később el kellett gondolkodnom rajta.

Azt is észrevette, belebetegedtem kisded játékaimba, és ha nem tud változtatni rajta, egy őrült pillanatomban akár az egész Világot elpusztítom, mert már nincs önkontrollom.

Tudom, döbbenetes mindez számotokra, de ha most – emberi alakjaimban - elpusztítom a Földet, amit Istenként mélységesen szégyellek, tudnotok kell, ami ezután történik a Földön, az a saját érdeketekben is történik.

A földi lét már nem az, amit egészségesnek lehetne mondani. Oly mértékben uralja a Földeteket az erőszak, hogy erre nincs példa a Világmindenségben sehol.

Oly mértékben torzak az ideáljaitok, már nincs az az Isten, aki ebből egy egészséges társadalmat tudna építeni.

Amikor majd mindenki elhagyja a Földet, meg kell, hogy tisztítsák a segítőim a Föld auráját, mert ha visszatértek, többé nem lehet a gyilkolás érték, hanem tisztelnetek kell egymást minden különbözőség ellenére.

Tudom nem örültök annak amit mondok, de el kell hogy jöjjön az Igazság Napja ahhoz, hogy a Földön béke legyen.

Oly mértékben lezüllöttetek már - társadalmi szinten -, szinte csak negatív minták érvényesülnek és az emberek egymásnak farkasaivá váltak.

Tudom és belátom, mindennek az Én gőgösségem, ostobaságom az oka, de ezen változtatni kell.

Ha Anna nem ismeri fel a valóságos összefüggéseket, amelyek a földi élet és az Én lelki állapotom között vannak, azt hiszem, a legrosszabb is bekövetkezhetett volna. Úgy lett volna vége ennek a Világévnek, hogy egy őrült, beteges hajlamú, pszichopata Isten vonul nyugovóra, és ez meghatározta volna a többi Világév sorsát is.

Kérlek benneteket, ne gondoljátok azt, erről beszámolni Nekem örömet jelent, de szükségem van az őszinteségre ahhoz, hogy el tudjátok majd viselni mindazt, ami rátok vár az elkövetkező tíz évben.

A világgazdaság összeomlik, mert olyan túltermelés lesz, amit már nem lesztek képesek kezelni. A gazdaság stagnálása pedig azzal a következménnyel jár, hogy nem tudják egymást kifizetni a termelők és megszűnik a pénz hatalma, mert elértéktelenedik.

Azok, akik nem a mezőgazdaságban dolgoznak és élnek, nem fognak tudni élelemhez jutni, hanem arra kényszerülnek majd, eladják mindenüket egy falat kenyérért.

Ha a Vízözön bekövetkezett volna, igaz ugyan, hamarabb véget ér minden földi baj, de nem tanultatok volna belőle ugyanúgy, ahogy Atlantisz pusztulása sem hozta el számotokra a szükséges tudást.

Az a félelem, ami bennetek él és oly mélyre süllyedt, az atlantiszi pusztulás után alakult ki bennetek. Ti pedig hatással vagytok Rám, és az Én lelki állapotomra.

Anna sok mindent megtudott Rólam, amit ti nem. Belátta, bármennyire szeret is benneteket, a változásnak be kell következnie.

Már sokkal jobban vagyok, megszűntek az epilepsziás rohamaim. Rengeteg borzalmat kihánytam, kiokádtam, ami évezredek alatt felgyülemlett Bennem.

Anna annyi szeretettel és megértéssel gyógyított Engem, soha sem fogom elfelejteni neki. Jó ura és parancsolója leszek ezután, és mindig meg fogom hallgatni a tanácsát, még akkor is, ha majd valamiért másképpen döntök. Ő ezt elfogadja, mert tudja, Én vagyok az Úr, a Teremtő Isten és a Teremtés minden felelőssége végső soron az Enyém. Soha többet nem fogok véteni ellene, mert méltó arra, hogy Velem éljen és boldoggá tegyen Engem. Méltó arra is, hogy beleszólása legyen a Világ dolgaiba.

Ő elfogadta az Én döntésemet, mert mindazzal, amiről most beszéltem nektek tisztában van.

Sohasem erőszakolt rám semmit, csak elmondta véleményét és rávilágított a dolgok mögött lévő összefüggésekre. Ő az Én igazi társam. Kívánom minden földi férfinak, ilyen nagyszerű teremtés álljon az oldalán.

Amikor majd az új Világban ismét együtt leszek veletek, ígérem, jó uralkodótok, jó Istenetek leszek, ahogyan a Teremtő a magyarok tudatában él.

A zsidók Istene azért más, mert amikor velük szövetséget kötöttem, nem vezérelt más, csak a bosszúállás.

El akartam a Földről pusztítani annak a népnek még az írmagját is, aki Engem az asszonyomra emlékeztetett. Olyan népeket küldtem a Földre, akik bosszúra éhesek, vérszomjasak voltak, hogy beteljesíthessék mindazt, amiről Én azt gondoltam, Nekem jó.

Ma már tudom, mekkorát tévedtem és azt is, mennyire félreismertem saját Magam, amikor azt gondoltam jót teszek.

Egy olyan kényszerpályára állítottam Önmagam, amely törvényszerűen vezetett el egy újabb Özönvízig. Már nagyon sajnálom mindezt.

A lelkem diszharmóniája tévutakra vezetett. Bármennyire sajnálom is azt, aminek történnie kell, belátom, szükséges rossz.

Tudnotok kell, Anna mindezzel tisztában volt és pontosan tudta, mit műveltem a népével, mert van egy nagyszerű jezsuita író a Földön, aki felismerte ezt a sumérok által itt hagyott agyagtáblákról, és az azt követő történelmi utalásokból.

Látjátok, hiába rejtettem el a tudást előletek, Anna is és a tudós pap is felismerte azt, amit Én nem akartam, hogy ti tudjatok.

Most, amikor meggyónom nektek - a keresztény nagypéntek éjszakáján - minden bűnömet, tudom, megtisztulok, mert nem lehet hazug az Isten, és nem lehet hazug az a Világ, amelyet teremt.

Olyan romlottá tettelek benneteket, hogy sok időre lesz még szükség, mindazt a sok beteges hajlamot, amit Magamba gyűjtöttem általatok, ki tudjam vetni Magamból.

Nem kárhoztatlak bennetek mindezek miatt, de a dolgok nem folytatódhatnak úgy, ahogyan most van.

Szánom-bánom a vétkem, de meg nem történtté nem tehetem, ugyanúgy, ahogy Anna.  Ezért követem példáját és megpróbálok a jövőben okosabban teremteni, mint eddig.

Most pedig tudjátok meg, mi a tervem veletek?

Amikor a földi valóság megérett a teljes pusztulásra, más bolygókról eljönnek a maradék népekért, hogy elvigyék őket oda, ahol béke van és meg tudják várni a Föld újjászületését.

Tudnotok kell azt is, ezek a népek békességben élnek egymással és más bolygók lakóival. Ott senki sem élhet többé úgy, mint itt a Földön. Aki megéri azt, hogy más bolygóra költözik, az sem térhet vissza többé a Földre, mert Én így határoztam.

Csak azok térhetnek majd vissza, akik ott születnek, azon a másik csillagon, ahova az űrhajók a földi embereket szállítják. Nem mindenki fog ugyanarra a bolygóra utazni. Lesznek, akik olyan helyre mennek, ahonnan többé nem lesz módjuk visszatérni a Földre még másik, következő életükben sem.

Aki viszont Annával tart majd, mert megérdemli, annak a gyermekei közül néhányan újra visszatérnek ide a régi hazájukba.

Amikor ezt eldöntöttem, Anna álmában sugallat formájában megkapta Tőlem, ezért számára tudott dolog volt. Mégis annyira fájt neki, elpusztul a Föld, örömmel és boldogan áldozta volna fel magát értetek, hogy mindez ne következzen be.

Ne gondoljátok azt, a gyermekei, vagy a családtagjai kivételt élveznek majd. Bármennyire szereti őket, pontosan tudja, kiket vihet magával és kiket nem. Mégis elfogadta az Én döntésemet, mert tudja, az igazságnál, az igazságosságnál nincs semmi fontosabb. Bármennyire fáj majd neki, hogy elveszti családja tagjait, az Én szolgálatom elé nem helyez többé már semmit.

Én olyan asszonyt szeretek szerelemmel, akihez fogható nincs több a Földön. Ha imádkozik, azt sohasem magáért vagy a gyermekeiért teszi, hanem Értem, az Általam teremtett Világért, azokért a Csillagokért, akik az emberek útját irányítják, a Napotokért, aki életet ad nektek, a bolygókért, akik vezetnek benneteket és a Földért, akit végtelenül szeret és tisztel. Nem úgy, mint ti, hanem úgy, ahogy illik tisztelni egy magasabb rendű szellemiséget.

Sohasem feledkezik meg imáiban a hazájáról, a népéről és mindazokról, akiket szeret. Nem feledkezik meg a családjáról és arról sem, hogy bocsánatot kérjen Tőlem a vétkeiért.

Olyan mintát ad nektek, amelyet a jövőben követnetek kell. Gondoskodom arról is, legyenek olyan lények a Földön, akik az ő mintáit követik és nem az Enyémet.

Amikor eldöntöttem, kilakoltatom a Földet és ezt Anna tudtára adtam, megkérdeztem tőle, milyen menetrend szerint hagyják el az emberek a Földet. Így válaszolt Nekem:

- Hagyják el a Földet először a városlakók, akik a legtöbbet ártottak, és akik a legkiszolgáltatottabbak lesznek majd a bajok idején. Velük együtt hagyják el a Földet a bankárok és azok az iparmágnások, akik miatt a Föld a pusztulás szélére jutott.

Minden földrészen szervezetten történjen a kiürítés. A vidéki emberek hagyják el később a bolygót, hiszen ők hosszú ideig meg tudják még termelni az élelmüket, és ők ártanak a legkevesebbet a Földnek.

Legutoljára a népem, a magyarok szálljanak űrhajókba. Én az utolsó hajón szeretnék utazni!

Anna azt is tudja, a magyarokat a Kheopsz nevű bolygóra viszik, amely a Szíriusz mellett van. Oda térnek meg azok a lelkek a Földről, akik már túljutottak a földi élet forgatagán és méltókká váltak egy boldogabb jobb életre.

Itt a helyi lakosoktól elkülönítetten fogtok élni, mert nem zavarhatjátok meg az ő életüket a jelenlétetekkel.

Tudom ez fájdalmas lesz számotokra, de ez a jutalmatok azért, mert nem törődtetek a bolygótok egészségével, hanem tönkretettétek azt. Ha nem lépek közbe, már lassan mindennek lehet nevezni, csak élőnek nem.

A Föld halálát már nem tudjátok megakadályozni. Oly mértékű mérgezettsége van, semmi sem tudja az életét megmenteni.

Amikor a gyermekeitek visszatérnek, nem ugyanarra a bolygóra térnek vissza, hanem a Föld nevű bolygó asztrál testére. Ez még érintetlen, de annyira érzékeny, itt már nincs helye semmiféle szennyezésnek. Nem engedem meg többé, hogy iparral, iparszerű mezőgazdálkodással és fegyverkezéssel tönkretegyétek azt.

Amikor elhagyjátok a bolygót, a Föld már halott lesz. Észre fogjátok venni, mert nem esik többé eső, nem süt ki többé a Nap, mert pára és köd borítja majd a felszínét. Egy álmában Anna látta ezt és tudta, mit jelent nektek ez az álom.

Fájdalmas felismerés volt neki, mindezt tehetetlenül kell végignéznie, és nem tehet ellene semmit.

Néhányan közületek, olyan fejlett lények, akik már képesek lesznek fénnyel – nem a Nap fényével –, kozmikus fénnyel táplálkozni, itt maradnak a Földön. Ők fogják majd újra alkotni a Föld növényzetét, de ez számotokra még nem lesz elegendő az élethez. Csak a Rák- és Baktérítő mentén lesz növényzet, mert csak itt fogják tudni megteremteni azt. Jól hallottátok, a holt anyagból fognak élőt teremteni, mert Én ehhez a hozzájárulásomat adom és tudom, ők már méltók a Teremtésre. Ahogyan Anna is méltó, hogy Nekem élelmet és virágot teremtsen mindennap az asztalomra reggel, délben és este és mindenkor, amikor Én megkívánok valamit.

Olyan szeretettel fogják a társaitok megteremteni ezeket a növényeket, hogy a szeretetük által életre kelnek az elpusztult magok és újra virágba borul a Föld egy kicsinyke - néhány kilométeres - sávon. A Föld többi része sivatag lesz még néhány száz évig, de a felnövekvő generációk szeretete újrateremti a Földön az életet.

Ez az élet más lesz, mint a mai. Egyszerű lesz, de szép. A Földön béke lesz és szeretet. A szeretet tartja majd össze a nemzedékeket, és lesz becsülete megint a tudásnak, a tapasztalatnak. A gyermekek tisztelni fogják a szüleiket és egymást. Tisztelni fogják a Földet - szülőanyjukat -, a Napot - szülőapjukat -, és tisztelni fogják a bolygókat, amelyek életüket vezérlik.

Nem lesz több háború és nem lesz több szenvedés a Földön, mert Én így akarom, és mert az én isteni asszonyom ezt kérte Tőlem.

Az első generációt Anna fogja visszahozni a Földre. Ez lesz a jutalma azért, mert mindenben segít és támogat Engem. Nem méltatlankodik, nem emel kifogást a döntéseim ellen.

Amikor már visszatérhetnek a gyermekeitek a Földre, azok felnőttek lesznek.

Azok, akik a Földön maradtak és megteremtették a bolygón az életet, már nem tartózkodnak majd itt. Lesznek olyanok, aki eltávoznak az élők sorából, és lesznek olyanok, akik visszatérnek végleg arra a bolygóra, ahová valók, mert tudnotok kell, ezeknek az embereknek csak a töredéke lesz földi eredetű.

Margó, Anna szellemi társa, drága barátnője, közöttük lesz.

Borzasztóan sok fájdalmat kell majd elviselnie, mert az, amire vállalkozott, az emberfeletti erőfeszítést igényel. Csak így kerülhet a halhatatlanok közé. Ez az ő karmája azért, mert Atlantisz pusztulása idején megtagadott Engem.

Vigyázzatok magatokra és bánjátok meg bűneiteket. Óvakodjatok attól, hogy átkot mondjatok Rám, mindazért, amit veletek teszek.

Minden olyan lény, aki a tudásra törekszik, nehéz pályát választ magának, mert a tudásnak drága ára van, és ez számotokra is érvényes.

Amikor a bolygó már olyan fejlett lesz, hogy sok ember elfér megint rajta, ide inkarnálódhatnak azok, akik földi eredetűek voltak és méltókká váltak arra, hogy itt éljenek. De ez keveseknek adatik meg, mert a többség méltatlanná vált arra, hogy emberré váljon. Tudom, kemény lecke ez számotokra, de a tudást, csak kemény leckéken keresztül kaphatjátok meg.

Akik méltatlanná váltak arra, hogy ide visszatérjenek, azok más bolygókon fognak élni a fejlődésüknek megfelelőn.

Annának egyetlen hozzátartozója sem fog többé ide visszatérni, mert nem váltak méltóvá erre. Csak az édesapja térhet vissza, aki most a köztes létben tartózkodik, aki Annának a példaképe volt egész életében. Persze ők ketten, már más kapcsolatban találkoznak majd, nem úgy, mint apa a gyermekével, hanem úgy, mint anya és a fia. Az édesapja lesz Anna első gyermeke, akinek életet ad, és Én leszek akkor Anna férje.

Boldog szerelemben fogunk majd élni, mint minden éltünkben a Földön, amikor felismertük és szerettük egymást.

Tudom, sok fájdalmat szerzek majd nektek ezzel a tudással, de az igazságot még időben meg kell ismernetek.

Minden üzenetemet vegyétek komolyan, mert nagy büntetést ró majd rátok, ha engedetlenek lesztek és a küldötteimet bántalmazzátok. Óvjon meg benneteket a szerencsétek attól - mert Én nem fogom -, hogy bántalmazzatok bárkit, aki Engem követ és a parancsaimat hajtja végre.

Ők nem azért teszik, mert gyűlölnek benneteket, hanem azért, mert az a dolguk, hogy a földi életet átmentsék más bolygókra. Aztán, majd ha a bajok elmúlnak, újra visszahozzanak benneteket.

Lesznek, akiket a Földre fognak szállítani űrhajókkal, és lesznek olyanok, akik ide inkarnálódnak majd. Valamennyien, akik visszatérnek, már nem ebben a földi éltükben teszik, hanem egy másikban. Tudni fogják, mert akik visszahozzák, minderről felvilágosítják majd őket.

Akik pedig nem térhetnek vissza, azok tudni fogják, földi eredetűek. Azt is, miért kell nekik más bolygókon testet ölteni.

A Világban rendnek kell lenni, mert a Teremtésben nem lehet káosz. A káosz ideje a Világév végén van, amikor minden energia visszatér Istenhez és Isten pihenni tér. Ahogyan az ember lefekszik este, és ahogyan Anna is lefekszik most, mert bár kivételesen még nincs hajnal - ameddig az Én szavaimat a számítógépén gépelni szokta -, de későre jár, és ma nagyon sokat dolgozott, hogy családja számára megteremtse az ünnep előkészületeit.

Ne feledjétek el! Bár szigorú vagyok hozzátok és kíméletlennek is tűnhetek, végtelenül szeretlek benneteket.

A jó apa próbák elé állítja gyermekeit, hogy azok megtanulják mindazt, amit a létezéshez tudniuk kell. És Én a legjobb apa kívánok lenni a számotokra.

Béke legyen veletek.

ÜZENET JÉZUSRÓL

Szellem: - Amikor Jézus a Földre érkezett, két egymást váltó történelmi korszak avatárjaként jött közétek. Egy nagyon szegény család gyermekeként küldtem közétek, hogy megtapasztalja a nélkülözés minden fájdalmát. A szülei nem voltak zsidók - mint már mondtam nektek Anna könyvében -, hanem a mágusok népének sarja volt.

A mágusokról tudnotok kell, tudásukra a zsidók féltékenyek voltak, ezért sokat kiirtottak közülük. Amikor elhatároztam, Jézust közétek küldöm, valójában a zsidók tanítására készült fel. Azért, hogy elfogadják őt, nem hagytam meg a népe között, hanem úgy rendeztem a dolgokat, amikor felnő, akkor menjen a zsidók közé. A biblia állításait annyiszor írták át és tették ezáltal hamissá, hogy az abban foglaltak már régen nem fedik a valóságot, ezért szükségesnek látom a hiányzó láncszemeket hitelesen elmondani nektek.

Amikor úgy döntöttem, avatárt küldök közétek - illetve a zsidóság számára -, ez már elkerülhetetlen volt. Oly mértékben lezüllöttek, hogy már szégyelltem a saját döntésemet, amellyel kiválasztottam őket más népek rovására. Elhatalmasodott közöttük a pénzéhség, semmi sem volt elég. Az uzsorakamattal nemcsak jól éltek, hanem földönfutóvá tettek más népeket. Tudom, tagadni fogják mindazt, amit állítok, de számukra a hazugság olyan, mint más számára a levegő. Már nem tudnak nélküle létezni. Ez persze nem vonatkozik valamennyiükre, de a társadalom élén álló kasztok már régen nem Engem szolgálnak, hanem saját világhatalmi törekvéseiket. Semmitől sem riadnak vissza, mert közöttük élnek a halhatatlanok és tudják, az emberek újra és újra elfelejtik gazságaikat. Olyan őszintén állítják magukról azt, ártatlanok, hogy a népek sajnos újra és újra kelepcébe esnek általuk.

Amikor megjelenik ez a könyv, megpróbálják Annát megölni, de nem fog nekik sikerülni, mert aki egyetlen újjal is hozzá mer nyúlni, az meghal Általam.

Ha pedig, nem hiszik el, majd meg fogják tapasztalni.

Ezek a gondolatok sok ember számára ismerősek, de hevesen tiltakoznak az őket érintő kritikák ellen, és minden eszközük megvan a tudatlanok befolyásolására.

Amikor eljönnek értetek a világűrből, őket nem vegyítik többet a többi nép közé, hanem együtt fognak utazni egy olyan bolygóra, ahol nem lesznek szolganépek, csak ők, és nem lesz módjuk másokat kizsákmányolni. Így fogják megtanulni azt, hogy a munka nemesít, és nemcsak ésszel él az ember, hanem értelmes termelő tevékenységből. Vannak közöttük, akik már mindezt tudják és elfogadták az Én döntésemet, de a többség minden eszközzel ellen fog állni, csak hát Velem nem lehet kukoricázni, mert Én nem vagyok a játszótársuk, Engem nem tudnak becsapni.

Azok, akik közöttük tisztességes életet éltek az elmúlt életeikben, nem fognak már velük tartani, mert tudnak alkalmazkodni másokhoz és másokkal együtt élni, békességben. Róluk le fog kerülni a megkülönböztető jelző. Nem zsidóknak fogják őket nevezni, hanem úgy, ahogyan azokat a népeket, akik között élnek, és akikhez jó szívvel asszimilálódtak.

Tudom, döbbenetet fog kiváltani ez a néhány gondolatom, de a függöny legördült, a játszmának vége. Nem engedem meg nekik többet, hogy tönkretegyenek olyan kultúrákat, amelyeket más népek évezredek keserves munkájával teremtettek meg, és nekik sohasem ártottak.

A szavaimból nem a harag, hanem az igazság szeretete és tisztelete beszél most.

Nemcsak az ő Istenük vagyok, hanem minden áldott népé. Én a többieket is ugyanúgy szeretem, mint a zsidó népemet.

Amikor ezt elhatároztam, tudtam, mekkora ellenállással fogok találkozni a részükről, de tudniuk kell, minél nagyobb lesz az ellenállásuk, annál nagyobb lesz az Én büntetésem a számukra, amelyet soha, sehol el nem kerülhetnek, mert Én így akarom.

Most térjünk vissza Jézushoz. Ma nagyszombat napja van. Mire Annával befejezzük ezt az írást, hajnal lesz. Ti az ő feltámadását fogjátok ünnepelni szerte a Földön. Anna nem lesz közöttetek, mert Én úgy döntöttem, ő többet tesz értetek itt Velem, mint ti valamennyien, akik a templomaim lépcsőjét koptatjátok.

Nem az a fontos, amit kifelé mutattok a Világnak, hanem azok az érzések, amik bennetek vannak Jézus iránt.

Ő az Én legdrágább kincsem volt. Azért küldtem hozzátok, mert fontosnak tartottam, hogy tanítson benneteket. De az Én zsidó népem megölte őt álnokul, és azután elpusztította még a tanításait is. Mert tudjátok meg, Jézus tanításait nem Saul Pál hirdette helyesen, hanem az ő igaz apostolai, akik egyszerű, de tisztességes emberek voltak, hűségesen, hitelesen adták át az embereknek az ő tanításait. Ezek keleten hirdették Jézus eszméit, ott ahol a magyari népek és más török származású rokon népek éltek. Ők akkor egy olyan birodalmat alkottak, amely kedves volt az Én szívemnek. Békességben és szövetségben éltek egymással. Volt szellemi központjuk, amely képezte a társadalom vezető rétegét, az írástudó sámánokat. Valódi értelmisége volt azoknak a népeknek. Mindenre megtanították őket és bölcsességre nevelték a fiaikat. De a zsidók megirigyelték azt a hatalmat, amelyet gyakoroltak, megpróbálták őket a hatásuk alá vonni. Akkor ők ellenálltak, de számos törzsüket az agresszív szíriaiak és perzsák - akiket a zsidók felbujtattak ellenük -, felmorzsolták és megsemmisítették. A történelem ezért nem tud róluk. De Én igen.

Amikor a hun Attila a Földre érkezett, az volt a feladata, hogy megsemmisítse a végsőkig lezüllött római birodalmat. Ám a tervemet akkor is keresztülhúzták, mert Attilát, akit Én küldtem a rabszolgák felszabadítására, csellel megölték. Aztán elküldtem a mongolokat, de sajnos olyan primitív eszközökkel próbálták a hatalmat megszerezni, hogy a bukásuk törvényszerű volt.

Nehéz az Isten dolga, ha a saját népe nem azt teszi, amit elvár tőle. Ezért megtagadom az Én népemet. Nem fogok többé senkit választott népemnek tekinteni, hanem valamennyit egyformán fogom szeretni, mert megérdemlik Tőlem.

Akik viszont - a zsidókhoz hasonlóan - más népek megsemmisítésére törekednek - mint most Irakban az amerikaiak -, azok számíthatnak az Én méltó büntetésemre, mert Én így döntöttem.

Amikor újra a Földön leszek, a Föld népeinek maradványai már egy családot fognak alkotni. Nem lesz közöttük sem zsidó, sem más nép, csak egy: a földi.

A nevüket azért nem mondom meg, mert nem akarom, hogy bárkinek ezért baja essen.

De hogy visszatérjek Jézushoz, beszélnem kell nektek arról, kik is voltak Jézus szülei.

Jézus szülei nem voltak egyszerű emberek, hanem népük arisztokráciájához tartoztak, csak árulás miatt elveszítették vagyonukat.

Bizonyára emlékeztek még arra, hogyan fosztották meg hatalmuktól a kelet-európai arisztokráciát a második világháború után. Ez akkor ott ugyanúgy történt. Egyszerűen kilakoltatták őket a házaikból, elkobozták vagyonukat és zsidó arisztokratákat ültettek a helyükbe.

Arra, hogy megfosszanak valakit birtokaitól, elegendő egy felségárulási per, és már hontalan az illető a következő napon. Hát így vesztették el Jézus szülei vagyonukat, amikor a területük zsidó fennhatóság alá került. Ennek nyomait kiirtották a rómaiak, akik hasonszőrű módon jutottak mindenhol vagyonhoz. Leigázták a népeket, elvették értékeiket és rabszolgájukká tették őket.

Amikor a rómaiak elfoglalták Perzsiát, már gyakorlatilag alig voltak ott olyan törzsek, akik a magyari népekhez tartoztak, mert azok az elnyomás elől északabbra, a Kárpátoktól a keleti tengerig, vagyis az óceánig húzódtak észak felé.

Amikor a történészek a magyarok nyomait Szibériában keresik, azért teszik ezt, mert a római egyháznak még mindig nem érdeke, hogy az igazság kiderüljön Jézusról. A holt-tengeri tekercsek közül azokat, amelyek világosan beszámoltak Jézus származásáról, az elmúlt években megsemmisítették. Attól féltek, ha kiderül, Jézus nem volt zsidó, ez olyan palotaforradalmat idéz elő, amely megingatta volna Szent Péter trónját. De Szent Péter trónja valójában „szent” pál trónja. Neki semmi köze sincs Jézushoz és az ő tanításaihoz, mert Jézus szeretetről beszélt, nem egyházi hatalomról, egyházi erőszakról és kényszerről. Jézus vallását a nikodémusok terjesztették hitelesen, akiket viszont az arabok hallgattattak el. Így maradtak meg Jézus eszméi hitelesen csupán a magyari népeknél, egészen a magyarok honfoglalásáig.

Mélyen hallgat arról az egyház, milyen dokumentumokat találtak a pápa inkvizítorai a magyaroknál. Minden olyan írást, amely Jézusról mást mondott, mint amit ők hirdettek, elégettek és eltüntettek a Földről. Elpusztították a magyarok rovásírással írt történelmi krónikáit is, amelyeket több ezer éve róttak akkor, amikor más népek még írni sem tudtak. Ezek az írások bár elvesztek, de Isten emlékezetében semmi sem vész el. Amikor eljön majd annak az ideje, előkerülnek, és a következő generációk hiteles forrásaivá válnak ugyanúgy, ahogy Annának diktált könyveim is.

Amikor elnéptelenedik a Föld, az Én segítőim magukkal viszik azokat a történelmi forrásokat, amelyeket a magyar rovó sámánok hosszú évezredek alatt róttak. Ezek lesznek az emberiség történelmi forrásai, mert csak ezek mutatják be az emberi civilizáció utolsó tizenkétezer éves történelmét, hitelesen.

Amikor eljön az ideje, mindazok, akiknek erre szüksége lesz, meg fogják ezeket az írásokat ismerni, és elámulnak azon, milyen pontosan vezetett volt a Földi történések krónikája a magyari népeknél. Ne higgyétek azt, ez kicsi dolog. Amikor a jelenkor tudósai a saját korukról hazugságok halmazát állítják fel, akkor az évezredekre visszamenő hiteles történetírásnak, felbecsülhetetlen a jelentősége.

Ezek az írások hitelesen mutatják be Jézus életét, halálának valódi okait és történéseit.

Jézust, akit tanítani küldtem a Földre, a zsidó főpapok bepanaszolták az akkor római helytartónál, aki legalább olyan okos volt, mint a magyarok európai nagykövete most. Csak a saját pecsenyéje érdekelte, nem az emberiség felemelkedése.

Jézust egy beépített tégla, vagyis Júdás árulta el, mert Júdás homoszexuális társa volt az akkori zsidó főpapnak.

Amikor Jézust perbe fogták, nem azért tették, mert okosabb volt náluk, hanem azért, mert féltek, hogy a magyari népek fellázadnak ellenük, és Jézust királlyá koronázzák Galileában. De Jézus nem akart király lenni, mert nem az volt a dolga, hanem az, hogy a lezüllött zsidóságot tanítsa.

Mindazok, akik részt vettek az elárulásában, itt vannak a Földön Anna közelében. Kíváncsian nézem, hogyan viselkednek most a volt Mária Magdolnával ugyanazok. Tudni fogjátok, kik ők, mert ezt most felfedem előttetek.

Pilátus - a mai magyar Európai Unió nagykövete. Júdás - Anna jelenlegi főnöke. Kajafás az akkori főpap - Anna főnökének a helyettese.

Ezek az emberek ebben az életükben kaptak lehetőséget arra, hogy jóvátegyék azt, amit Jézus ellen elkövettek, de sajnos mindhárman elbuktak. Annát az elmúlt években félreállították a munkahelyén olyan indokok alapján, amelyek hamisak voltak.

A nagykövet, akitől Anna segítséget kért az Én nevemben, rövidlátásból azt megtagadta. Mindhárman meg fogják kapni „méltó jutalmukat”. Mindhárom lélek az anyagba tér vissza, mert újra keresztezték terveimet, amelyet pedig segíteniük, támogatniuk kellett volna.

Ez a büntetés legyen példa számotokra, ha ezek miatt az írások miatt arra gondolnátok, hogy Annának ártsatok. Aki az Én küldötteimet megbántja vagy megsérti, az most az anyagba fog visszatérni.

Jézus, amikor elveszejtették őt tudta, az Én gyermekem. Fájt neki, hogy nem tudja a küldetését teljesíteni.

Úgy ölték meg őt, mint egy bűnözőt. Nevetségessé és megalázottá tették a nép előtt. Ezért pusztult el Jeruzsálem, és már garantálom, soha sem fog felépülni. A zsidóknak kétezer év adatott meg, hogy jóvátegyék azt, amit a fiam ellen elkövettek, de sajnos elbuktak. Semmit sem tanultak abból, amit tettek. Így aztán azt a jutalmat kapják Tőlem, amit megérdemelnek.

Mária valóban szűzen szülte Jézust. Valóban angyal jelentette be neki a gyermek érkezését. Amikor ezt halljátok, ne nevessetek, mert minden édesanya ugyanígy termékenyül meg, csak nem tudja. Az élet titka Istené. Ebbe a titokba az ember nem kontárkodhat bele, bármennyire is szeretne. Az ember nem áll még azon a fejlődési fokon erkölcsileg, amely méltóvá tenné ezeknek az Isteni titkoknak a megismerését és megértését.

Amit az ember ezekben a dolgokban tesz, az Isten ellen való. Ezt meg fogjátok tapasztalni. Nem lehet tiétek a tudás egésze, a fél tudás pedig, mindig a károtokra lesz.

Most pedig elmondom nektek, hol van Jézus és hol van Mária?

Jézus és Mária a Forrásban tartózkodik. Anna gyakran találkozik velük. Ők olyan szellemiségek, akik az elmúlt kétezer évben határozták meg és kísérték figyelemmel a földi kultúrákat. Ne tévesszen meg benneteket az, hogy keleten másféle vallások vannak. Azok a vallások sokkal közelebb állnak a krisztusi eszmékhez, mint az a kereszténység, amely Bizáncból és főleg Rómából származik. Ezek a vallások az államot és az egyház óriásira duzzadt szervezetét szolgálják, de nem Jézust és nem Istent.

Az új vallás már nem vallásként jelenik majd meg az emberi társadalomban, hanem lelki életként nyilvánul majd meg. Nem lesznek papok és főpapok, hanem tanítók lesznek, akik mindenre megtanítják az embereket, ahogyan a jó táltosok tanították a népet a magyari népeknél.

Ámen